1.rész.:
Brook
Június. Meleg és forróság. Ezzel lehetne a legjobban leírni a Los Angeles-i időjárást. Ezekben a napokban, hetekben nem volt valami szép a helyzet nálunk. Ross egy tapottat sem mozdult Ann mellől félt. Félt, hogy Annabeth esetleg megint összeomlik. A félelem megváltoztatja az embert. Komorabb és izgatottabb lesz. És ez teljesen igaz. De ha ez még nem lett volna elég teher ott volt a másik szó is amit nem szabadott kimondani a jelenlétünkben. Féltékenység. Az a tulajdonság, amely kapcsolatokat tehet/tesz tönkre. Az amelyből már nincs visszaút, és szét cseszheti az egész életedet. Ott van nagyszerű példának Rik és April. Nem szólnak egymáshoz, és már egymás mellet sem tudnak meglenni.
-Zora oda adnád a nutellát?-mondta April.
-Most nem tudom Rikernél van.-válaszolta Zo.
-Akkor hagyjad ma nem eszem nutellát.
Igen körülbelül minden reggel ez a kis "párbeszéd" megy le. A reggelek nyomottak. Az egészben a legszebb, hogy Zora és Rocky, mint valami két régi ellenség úgy veszekednek. Igen ez volt az a fordulat amit senki nem várt. Körülbelül így teltek a mindennapjaink, hogy Zora és Rock veszekedtek, Ann és Ross általában nem voltak otthon ,és Rik meg April...hát igen azt hiszem sejthetitek.
-Ezt nem hiszem el. Most komolyan April?-kérdezte ingerülten Anna.-Hány éves vagy?
-Igen April egyetlenem ez tényleg jó kérdés.-mondta gúnyosan röhögve Riker is.
-Fog be Riker, azért te sem vagy semmi!-közölte indulatosan Zora.
-Mondja ezt azt az aki minden percben valakivel össze veszik.-mondta Rik és egy újabb gúnyos mosolyra húzta száját.
-Nem ez nem igaz! Nem minden percben.-háborgott tovább Zora.
-Ja nem minden percben hanem minden másodikban.-mondta Ross.
-Lehet leszállni róla!-emelte fel hangját Rocky mire mindkettő fiú elhallgatott és ezek után a reggelink többi része csenden folyt.
-Jól van srácok akkor majd találkozunk a koncerten.-mondta végül Ryland és meg fogta a kezemet.-Na gyere!-mondta és én és a többi fiú is követtük őt.
-Zora oda adnád a nutellát?-mondta April.
-Most nem tudom Rikernél van.-válaszolta Zo.
-Akkor hagyjad ma nem eszem nutellát.
Igen körülbelül minden reggel ez a kis "párbeszéd" megy le. A reggelek nyomottak. Az egészben a legszebb, hogy Zora és Rocky, mint valami két régi ellenség úgy veszekednek. Igen ez volt az a fordulat amit senki nem várt. Körülbelül így teltek a mindennapjaink, hogy Zora és Rock veszekedtek, Ann és Ross általában nem voltak otthon ,és Rik meg April...hát igen azt hiszem sejthetitek.
-Ezt nem hiszem el. Most komolyan April?-kérdezte ingerülten Anna.-Hány éves vagy?
-Igen April egyetlenem ez tényleg jó kérdés.-mondta gúnyosan röhögve Riker is.
-Fog be Riker, azért te sem vagy semmi!-közölte indulatosan Zora.
-Mondja ezt azt az aki minden percben valakivel össze veszik.-mondta Rik és egy újabb gúnyos mosolyra húzta száját.
-Nem ez nem igaz! Nem minden percben.-háborgott tovább Zora.
-Ja nem minden percben hanem minden másodikban.-mondta Ross.
-Lehet leszállni róla!-emelte fel hangját Rocky mire mindkettő fiú elhallgatott és ezek után a reggelink többi része csenden folyt.
-Jól van srácok akkor majd találkozunk a koncerten.-mondta végül Ryland és meg fogta a kezemet.-Na gyere!-mondta és én és a többi fiú is követtük őt.
April
Miután a fiúk elmentek a lányokkal összekaptuk a lakást és magunkat is. Majd mindannyian lehuppantunk a kanapéra és pár percig nyugalomban és csendben ültünk.
-Na ma megint találkozol Mr.Nemtudomhogyhívjukmárdaviddel?-kérdezte Zo én pedig elmosolyodtam. David olyan más... Teljesen különbözik Rikertől. És azt hiszem teljesen belezúgtam. Álmodozásomnak Anna hangja vetett véget.
-Hahóóó! Föld hívja Aprilt!!-kiáltotta, mire én gyorsan feleszméltem és mosolyogva bólintottam egyett.-Oké na én mg megyek mert még rengeteg dolgom van ma.-mondta és azzal felállt és elment.
-Én is húzok szia Apr.-mondta Zora és ő is távozott a lakásból. Ahogy feláltam megcsörrent a telefonom. David volt.
-Szia!-köszöntem bele kedvesen.
-Heló! Akkor áll még a mai program,-kérdezte, mire én természetesen igennel válaszoltam.
-Jól van akkor lediktálom neked a címet, oké?
-Rendben.
-Los Angeles, South-Dawsnell street 32.-mondta én meg lefirkantottam egy lapra.
-Köszi aranyom akkor indulok szia!-mondtam és letettem.
Már egy jó fél órája ültem a metróban mikor végre bemondták azt a megállót ami nekem volt jó. Amint kiszálltam ismerős alakot pillantottam meg. David. Nem bírtam ki fogtam magam és a nyakába ugrottam. Egy kisebb séta után elértünk a lakására. Miután az ajtó bezáródott mögöttünk a falhoz nyomott és vadul csókolni kezdett. Nem értettem, hogy ez most mi de hagytam magam. Ekkor a válla felett egy ismerős alakot pillantottam meg és a lélegzetem is elállt...
Anna
Ma Jaddel volt találkozóm, de Rossnak azt mondtam, hogy csak bevásárolni megyek aztán meg rögtön oda a koncertre. De nem tudtam neki engedelmeskedni és különben is olyan rég találkoztam már Jaddel azóta szült és most van egy 1 éves kisfia. Nem tudom már többet elviselni, hogy Ross mindig a nyomomban van. Különben is mi bajom lehet? ekkor minden sötét lett és szédülni kezdtem...
Zora
Mivel semmi más dolgom nem volt úgy gondoltam, hogy elindulok a koncertre. Ám mikor oda értem egy különös beszélgetést hallottam meg...Amit nem szerettem volna hallani.
-Dehogy is ma nem lehet.-hallatszott Rocky hangja. Telefonon beszélt. Az arcom lefagyott a következő mondattól.-Na jó! De előbb lekoptatom a csajomat...-mondta majd hangosan felröhögött.-Ja, tudom manapság úgy is egy hárpia!
Nem akartam elhinni azt amit az imént hallottam. Nem ez nem lehet... Semmit nem tud! Semmit nem tud mert én azt akartam, hogy ne tudja meg... Nem tudom még nem érzem készen magam "arra" a feladatra. És most tessék pont mikor a legnagyobb szükségem lenne rá megcsal. és akkor itt hagy, és és én egyedül maradok. Amint ezek a gondolatok futották át agyam éreztem ahogyan könnyeim kicsordultak... Fájt és ezt már nem voltam képes feldolgozni. ez már túl sok volt számomra, És, és megijedtem. De össze kell szednem magam! És döntenem elmegyek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése