Hatodik fejezet...

Zora

  Öm, oké, mindenki elhúzott tehát csak én és Anna maradtunk.

-Na mit csináljunk Ann?-kérdeztem érdeklődve.
-Nos, nézzük csak van itthon babapiskóta és temérdek csoki...-mondta elgondolkodva.
-Forró csoki és kockulás?-kérdeztem.-Olyan fáradt vagyok, bah, a főnököm itt cseszegetett egész nap, na gyere szenvedjünk a kanapén.-mosolyogtam rá.
-Tetszik!-mosolygott vissza együtt érzően. Úgy, hogy neki álltunk a forró csokik elkészítéséhez és pár perc múlva már a kanapén fetrengtünk és szenvedtünk a laptopunkkal az ölünkben és egy-egy pár bögrével a kezünkben. Fáradtan lépegettünk a csatornák között, mikor ismerős hangok törték meg fülünket. Ők...a fiúk.
-Vááá! R5 koncert élőben. De jó! Várj mióta van nekünk ilyen csatornánk?-kérdeztem egy kicsit elgondolkodva.
-Mióta van nekünk TV-nk?-kérdezett vissza szintén elgondolkodó arccal, mire én csak megvontam a vállam. Körübelül olyan 10 perc múlva leesett, hogy mekkora barmok vagyunk és kitört belőlünk a nevetés, pont mikor szünetet tartottak a fiúk a koncerten.
Úgyhogy gondoltam csekkolom a twitterem.

@April_Redd_official.:
                                A napsütéses Malibu...Érdekes nap az biztos ;)
@Brooklovesyou<3.:
                              Otthon édes otthon...Jelentem Atlanta megérkeztem!
@Rydelr5.:
               Hiányoznak a lányaim...:( @April_Redd_official @Zoraaa^.^ @Anna_Dreamgirl                               
               és @Brooklovesyou<3 !!

Válaszok.:
              @Rossr5.:
                           Így igaz! :)

              @Bonieeee*_*.: 
                                    Istenem Ross bárcsak én lennék az a szerencsés lány!

Nincs több bejegyzés...

  Ekkor Anna kezdett el énekelni a One way or another-re. Érdekes volt nézni ahogy ott fel alá ugrál és közben énekel egészen hasonlított egy éhező majomra.
-Ann? Ugye tudod, hogy valaki már vagy egy olyan 3 perce csörget,-kérdeztem.
-Upsz, tényleg.-mondta és gyorsan felvette.-Mi van?
-Ki az?-kérdeztem.
-Jade, te nem vagy normális...hogy mi?-mondta, vagy inkább ordította.-Öm, igen persze, hogyne máris megyek, de melyik korház vagy hol?-kérdezte és valamit gyorsan ráfirkantott egy lapra, majd letette.
-Mi az mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Jade terhes lett.-mondta elszörnyedett arccal.
-Mi van kitől? Zyan?-kérdeztem félve a fejemet lehajtva.
-Mi van, te, te ezt honnan tudod? Mióta tart a kapcsolatuk?-kérdezte csodálkozva.
-Az most mindegy inkább siess, mert ha ezt Andy megtudja ott kő köbön nem marad...-mondtam majd bólintott.
-Igaz, ma ott alszok a kórházban meg leszel egyedül?-kérdezte aggódva??? 
-Öm, persze, de ugye tisztában vagy azzal, hogy 17 vagyok...-mondtam neki mosolyogva.
-Szia, majd hívlak.-azzal ki sétált az ajtón.

Anna

  Amint beértem a kórházba a recepciónál álló hölgyhöz rohantam.
-Jó estét! Jade Wilson-t keresem.-mondtam zaklatottan.
-23 szoba, első emelet, bal folyosó...-válaszolt a hölgy monoton hangon.

(Ezzel a zenével olvasd most az egyszer....http://www.youtube.com/watch?v=gtGrVfrEiVI)

  Folyosók fehér falai suhantak el mellettem ahogy  futottam fel a lépcsőn. Minden fokot kettesével szedtem. Az a tipikus fertőtlenítő szag facsarta az orrom. Tagadhatatlanul egy kórház volt. És végül fel értem. 15, 17, 18 mosódtak el a számok az ajtókon. A fejemben megszólaltak a hangok....azok a bizonyos hanmgok és szavak amik 
et Jade mondott nekem mikor megismerkedett Andyvel. "Azt mondta imád..." "hercegnő így szólít..." Andy az a fekete hajú, ott középen..."  "olyan gáz volt meg látott, de olyan cuki imádom..." , ahogy ezek a mondatok összemosódtam a szobákból jövő furcsa zajok, sikítások és  kiabálásokkal szemeimbe könny szökött. De nem sokáig maradt időm szomorkodni, ugyan is egy mély dühös férfi hangot halottam és egy nő sírását.rögtön felismertem mindkettő hangot. Andy volt az és Jade, veszekedtek...

-Nem Jade ezt most nem úszod meg, utoljára kérdezem KIÉ A GYEREK??-ordította, mikor benyitottam.
-Andrew most állj le!-üvöltöttem erre elhallgatott és síri csönd lett úrrá a szobában, az emeleten, a kórházban.
-Te ebből maradj ki szöszke!-mondta mérgesen. Ennyi kimondta azt a nevet amit utálok. Itt már nem csak Jaderől volt szó...
-Nem!-majd fogtam magam és kitoltam a szobából.
-Köszönöm!-szipogott Jade.-Ugye itt maradsz velem?-kérdezte végül.
-Igen, itt.-mondtam picit elmosolyodva.

Ötödik fejezet...

Zora

52. nap.:

Nem ez nem lehet, nem találhatott ilyen könnyen rám...Miért? Ezt a sors akarta mindenki elment és tessék. Könnyű préda ez, ez szánalmas, és most tessék rettegek. És most itt fekszem védtelenül és gyengén...Miért utál engem mindenki ennyire? 

1 héttel ez előtt...

Brook

  45 nap büszke vagyok magamra. Már csak egy hétig kell kibírnunk a fiúk nélkül. A lányok még nem értek haza a munkából és egyéb elfoglaltságaikról, így egyedül voltam otthon. Már épp bekapcsoltam a TV-t mikor megcsörrent a vonalas. 

-Haló?-szóltam bele.
-Jónapot. Miss Brooklyn Evens-el szeretnék beszélni.-mondta egy érces férfi hang.
-Én vagyok az, öm valami baj van?
-Miss Evens, az édesanyjáról van szó én doktor Anderson vagyok...
-Mi mi történt anyuval doktor úr kérem....-mondtam és elkezdtem sírni, bőgni és belül tombolni. Mi van ha valami történik anyuval akkor velem mi lesz egyedül maradok és és árva leszek...Nem ez nem történhet meg velem.
-Hölgyem nyugodjon meg, nos az édesanyját bekellet vinnünk az Atlantai kórházba....-itt egy kis szünetet tartott.-Rákos daganat gyanújával...
-Mi?! Doktor úr és ez gyógyítható, vagy ez most mit jelent....Kérem.-mondtam zokogva.
-Ez a daganat nagyon úgy látszik, hogy rossz indulatú, de van esély a gyógyulásra.
-Köszönöm doktor úr most azonnal oda utazok.-mondtam szipogva.
-Nincs mit és, kérem vigyázzon magára. Viszontlátásra.
-Viszlát.

   Nem volt időm, erőm szólni a lányoknak, így írtam nekik egy levelet. Majd gyorsan összedobtam pár cuccot és rohantam ki a házból. A szemem könnyekben úszott mikor, leintettem a taxit. Gyorsan előkaptam a telóm és csak egyetlen név jutott eszembe akivel most tudtam beszélni. Ryland.

-Ry? Tudsz velem beszélni?-kérdeztem bőgve.
-Brook, persze te jó ég mi a baj, miért sírsz?-kérdezte aggódva.
-Anyukám kórházba került, rákos...
-Mi?! Jézus Isten melyikbe?-kérdezte megrémülve.
-Atlanta, én most hazamegyek...
-Figyelj csak, amint oda érsz hívj rendben és Brook...
-Igen?-szipogtam.
-Minden rendben lesz, szeretlek.
-Én is téged.-mosolyodtam el majd letette.

April

   -Elment. Atlantába.-jelentettem ki komor hanggal.
-De miért?-kérdezte Anna.
-Anyukája beteg lett. Rákos.-mondtam mikor meg szólalt a Gang of rythem a telómból.
-Bocs mindjárt jövök vissza.-mondtam és ki sétáltam a szobából.

-Igen?-szóltam bele.
-April, édesem annyira hiányzol!-szólt bele egy hang. Az apám...
-Apa?
-Igen anyádtól tudom, hogy most Los Angeles-ben élsz a barátaiddal. Szeretnek veled találkozni!
-Mi?!-nem tudtam, hogyan reagáljam le ezt az egész szituációt, apám találkozni szeretne velem.-Te, te...hol?-mondtam végül egy nagy sóhajtás közepette.
-Miami-ban csak egy nap kérlek, adj egy esélyt csak egy esélyt!-könyörgött. Nem tudom, hogyan vagy inkább, hogy miért de bele menetem.
-Rendben, még ma elindulok.
-Köszönöm.
-Nincs mit.-és leraktam.

-Ki volt az?-kérdezték a lányok szinte egyszerre.
-Az apám....-válaszoltam halkan. És elkezdtem összepakolni.

Negyedik fejezet...

April

  Hihetetlen, én ezt nem hiszem el! Ilyen boldog még soha, SOHA nem voltam. És mit csinál az ember mikor boldog? Hát vacsorát! Mert a nála fiatalabb generáció (khöm Zora, Anna, Brook...) lusta elkészíteni. De mivel felelős 19 éves vagyok és valamikor szeretett édesanyám azt mondta nekem, hogy mindig a legnagyobb a főnök, ezért  munkára fogtam a "gyermekeimet". Épp a kínai kaja elkészítésének a  kellős és teszem hozzá egészen ragadós közepén voltunk, kopogtak.

-Nyitva!-kiabáltuk egyszerre.
A négy fiú előttünk állt és kb. úgy néztek ránk, mint az idiótákra. Ekkor én is a helyükbe képzeltem magam. Öööööö, igen...eléggé hülyén nézhettünk ki a lányokkal. Négy teljesen meggárgyult ember talpig ragacsosan és narancs sárgán állt előttük. 

-Jó, akkor ezt most megpróbálom  úgy venni, mintha ez egy teljesen normális esemény lenne a tizen éves lányok körében.-mondta Ross nevetését visszatartva.
-Kérlek mi csak vacsit csinálunk.-mondta Anna, mintha ez még nem lenne elég világos.
-Na ne szivass!-mondta röhögve Rocky.
-Képzeld de és tudd meg, hogy nagyon jó kínait tudunk csinálni.-vágott vissza Zo nevetve.
-Kínai?-kapta fel a fejét Ryland.
-Ahha, April kedvence, mert  ma ünneplünk!-mondta boldogan Brook és gyorsan megölelt.
-Jesszus! Csak pár órára tettük ki a lábunkat, mégis mi történhetett ennyi idő alatt?-kérdezte Riker.
- Alig hiszem el de....Hát felhívott és és azt mondta, hogy tetszik neki, meg, hogy jó és öm, hogy izé holnap találkozni akar velem annyira boldog vagyok isteneeeem!-hadartam, aztán rájöttem, hogy szerencsétlenek ebből semmit nem érthettek.-A demóm tetszett a Fallen records-nak.-mondtam végül és a nagy boldogságomban akaratlanul is megöleltem Rik-ot. Meglepetésemre ő is rögtön vissza ölelt. És álltunk ott egymás karjaiban...boldogan...

Brook

  Fáradtan keltem ki az ágyamból, mikor csengettek. Az ajtóban egy hosszú szőke hajú lány állt farmerben és kabátban. Rögtön felismertem. Rydel, Rydel Mary Lynch. Az életem legnagyobb példa képe, ahogy táncol zongorázik és minden. Hihetetlen a csaj!

-Szia!-köszönt kedvesen.

-Szia!-köszöntem vissza boldogan.-Gyere be!
-Te biztos Brook vagy, Ry már sokat mesélt rólad.-mondta  huncut kis mosollyal az arcán.
Majd nem sokkal később Zora ébredt fel és jött ki a szobájából.
-Most álmodom, vagy Rydel tényleg  a nappalinkban ül.-kérdezte lemerevedve.
-Nem teljes egészében én vagyok.-válaszolta Rydel.

  Lassan mindenki felébredt, és megkezdődött a csajos napunk Rydel-el. A nap végére nagyon jól össz"ebarátkoztunk, borzasztóan kedves és jófej. Kár, hogy este indulnak a #LOUD turnéra. Igen a turné 52 nap a fiúk nélkül, te jó ég mi lesz velünk...

Zora

  Fájt, kimondhatatlanul fájt. 52 nap az a rémes, 52 nap. Magához szorított és nem engedett el, már most fájt. Miért...? Most először éreztem az igazi fájdalmat, azt a szerelmet amit akkor éreztem abban a percben, még SOHA nem éreztem. Már hosszú idők óta öleltük egymást.

-Mennem kell szólalt meg.-mondta és érezhető volt hangjában a szomorúság.

-Tudom.-válaszoltam. Majd megcsókolt, úgy éreztem abban a pillanatban elolvadok...Majd lassan és gyengéden eltolt magától.

-Hiányozni fogsz kiscsaj!-mondta kedvesen.

-Te is nekem!-mondtam elhaló hangon.

"És akkor még senki nem tudta, hogy mi fog ez után történni..."

 "Igen ez most tényleg picurka lett, de a kövi hosszú lesz csak hagyjatok írni egy kicsit tovább! Luc neked meg jobbulást!! :) Hiányzol!"

Harmadik fejezet...

Anna

  Mikor kinyitottam a szemem, egy mosolygó szőke fiú mellett ébredtem.

-Hiányoztál.-jelentettem ki mosolyogva.

-Én mondtam, hogy találkozunk még.-válaszolta.

-Én...tudom és...csak, öm tudod...-nyekegtem összevissza .

-Tudom, és nagyon hiányoztál, de megígértem.-mosolygott.

-És amit ígérsz azt be is tartod.-mondtam.

-Szeretlek!-mondta és mélyen a szemembe nézett.

-Én is.-és ekkor megcsókolt. Hiányzott és azt hiszem most megtaláltam azt a részemet ami még hiányzott belőlem. Jó volt újra ölelni, érezni az illatát, de legjobban megcsókolni...

April

  Mikor reggel kinyitottam a szemem a szobába besütött a nap. Még mindig nem nagyon hittem el azt ami tegnap történt, nagyjából semmit. Azt, hogy itt vagyunk, hogy kikkel vagyunk és és, hogy kinél vagyok. Ekkor vettem észre, hogy mellettem Riker is felébredt. Sokáig néztük egymást mosolyogva, nem tudtam mit mondani. Végül ő törte meg a csendet.

-Azt ugye felfogták, hogy nem fogunk felettük "papás-mamásat" játszani?-kérdezte szórakozottan, de mosolyogva.

-Nagyon remélem.-válaszoltam nevetve reket hangon.-Viszont én elég éhes vagyok és nektek egy fél óra múlva próba.

-Jó gyere menjünk!-és azzal megfogta kezemet, hogy kivezessen a szobából.

  Elkezdtük csinálni a reggelit, azt ugyan már nem tudom, hogy hogyan de mindketten tetőtől talpig vajasak lettünk. A többiek lassan felébredtek és lassan elkezdtek kiszivárogni. Érdekes volt számomra, hogy nem csak én töltöttem az éjszakát máshol. jó volt látni azt a maradék három mosolygós fejet ébredés után. Jeszus! Lassan tényleg olyan leszek, mint egy anyuka...

-Lehet, hogy hülyén fog hangzani a kérdés de, hogy a francba vagytok mindketten ilyen vajasak?-kérdezte Brook érdeklődő arccal. Most jöttem rá, hogy milyen hülyén is nézhetünk már ki. Egy 19 és egy 20 éves ember áll a konyhában és tetőtől talpig vajas méghozzá olyan idiótán mosolyog, mint a tejbe tök.

-Ez egy hosszú komplikált történet.

Zora

  Miután a fiúk elmentek a lányokkal vissza mentünk a lakásunkba. Szerintem épp úgy viselkedtünk, mint minden más korunk beli lány egy ilyen felfoghatatlan dolog után. Magyarán szólva elkezdtünk fel s alá ugrálni örömünkben. Mikor már viszonylag lehiggadtunk akkor szépen fogtuk magunk és lezuhantunk a kanapéra.

-Te jó ég!-jelentettem ki.

-Mesélj, ki vele Zo!-mondta gyorsan Anna és Brook szinte egyszerre.

-Mit meséljek? Hogy ez volt létezésem legjobb éjszakája, vagy, hogy van pasim?-mondtam boldogan.-Csak..csak...

-Félsz.-mondta April megértően ekkor már a lányok is megértették, hogy miről vagy inkább kiről van szó.

-Zora semmi baj nem lesz most már többen vagyunk megvédünk, nyugi.-mondta Anna megnyugtató hangon.

-Igazad van, na azért nem csak én voltam így ezzel az éjszakával ugye?-kérdeztem sunyi kis mosollyal az arcomon.

-Istenem olyan kis cuki és kedves és áááááá nagyon ari!!!!!-kiálltotta Brook.

-Brook ennél szebb meghatározást még soha nem hallottam egy 15 éves szájából.-mondta Anna cinikusan.

-Fogd be!-vágott vissza Brook kedvesen, de akkor már ő is röhögött.-De ha ennyire cukkolsz halljuk a te történeted.

-Milyen volt újra vele lenni?-kérdeztem.

-Borzasztóan jó! Annyira hiányzott és nem is tudom, hogy történhetett  mind ez mintha a sors akarta volna.-mondta mosolyogva.

-Nos, nagyon szépek voltak ezek a gyermek ded gondolatok, ám ha szeretnétek valami érett "mesét" hallani akkor ajánlom magamat...-kezdte volna April, de akkor megzizzent a tejója.-Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!-kiabálta nevetve és szinte már sírva.

-Szerintetek nála ez az érett meg fogalmazás?-kérdeztem kérdően.

-Meg lehet.-értett velem egyet Anna. Ekkor April dugta a a szemünk alá a mobilját. Az SMS amit kapott így szólt.: 

"Remélem megfelel! Igen tudom, hogy ez egy kicsit rövidebb lett, de nagyon sok volt a dolgom és azt  is szeretném, ha egy kicsit izgulnátok...:D Vajon mi állt abban az SMS-ben? És mi történt April-el? Minden kifog derülni...idővel..."

Második fejezet...

Riker

  -Gyertek be!-mondtam végül.-Nos tesó, ismerd meg a lányokat! Az a szöszke ott hátul Ross, a másik széles válu meg Ryland.-mondta bárgyún mosolyogva.
-Te hallod valahonnan nagyon ismerősek.-húzta Rocky tovább az időt.
-Jól van na, vettük abbalehet hagyni!-mondta Ross vékony hangon.
-Oh, kocc tesó!-kontrázott Ryland. Erre már mindenki elnevette magát.
-De a lényeg az, hogy a sarokban ott Ry mellett ő Brook 15, a szőkés barnás hajú ott aki Ross előtt ül az ő neve Annabeth de jobban szereti az Anna-t 16 és a mellettem álló szépség pedig April, 19. És te kivagy aki erre a vadbaromra merte bízni a doboz cipelést?-kérdeztem a lánytól Rocky mellett.
-Zora és 17 éves.-válaszolta kedves mosollyal az arcán. Láttam, hogy Rocky, hogyan nézett rá lese tudná tagadni szegény fiú, teljesen belezúgott ebbe a kis csajba. Aranyosak voltak, ahogy ott egymás mellet álltak. Egyszer csak azt vettem észre, hogy April-t nézem és nem tudom abba hagyni majd láttam, hogy egy kis idő múlva már ő is ebbe a hasonló "csapdába" esett. Hosszú percekig néztük egymást mosolyogva érthetetlen okból...jeszus, azt hiszem teljesen belehabarodtam ebbe a lányba!

Anna

  Elég jól összebarátkoztunk a fiúkkal, ám sajnos már este 10 volt és mi is fáradtak voltunk ,nekik meg holnap próba..persze ez senkinek a szemszögéből nem a végleges búcsú volt...Azt hiszem mind a négyünk érdekes helyen ébredt reggel...

Zora

  Miután a fiúk hazamentek, mi is lefeküdtünk aludni. Csak forgolódtam az ágyamban és a zene szólt a fülemben. Nem tudtam aludni az igalomtól és és ááááááá  egyszerűen ez ez hihetetlen. Hogy pont az R5 és, hogy Rocky is meg a többiek vááááá! egyszer csak megzizzent a telóm!

Rocky.:

Sya alszol??

Én.:

Nem. Nem tudok...

Rocky.:

Haha! Megértem, akarsz néhány érdekes hírt hallani?? ;)

Én.:

Ki vele! :D

Rocky.:

Népjárás van!

Én.:

?

Rocky.:

Rikernél alszik April és mintha az előbb Ry és Brook hangját hallottam. :)

Én.:
Ne szivass! Mikor az előbb kint voltam mert zajt hallottam láttam ahogy Anna ment ki az ajtón. ÁÁ lemerülök és nem találom a töltöm! :(

Rocky.:
Át jössz? ;) A nappaliban várlak.

Én.:
Miért ne? :)

  Mikor átértem a fiúkhoz Rocky-val gyorsan a szobájába siettünk, hogy még véletlenül se vegyenek minket észre. A szobája semmi különlegesség nem volt, kb. mint egy átlagos Rocky korabeli srácé. Majd le ültünk az ágyára és beszélgetni kezdtünk mindenről a többiekről, hogy Rydel miért nem él velük?, meg ilyenek.

-Ezt még mindig nem hiszem el!-mondtam egy idő után.-Rocky Lynch szobájában vagyok...ilyet még álmodni sem mertem volna.-mondtam fülig érő mosollyal.
-És nagyon úgy néz ki, hogy maradsz is!-válaszolta mosolyogva.Ekkor rápillantottam az órára 24:00.
-Maradhatok?-kérdeztem.
-Már miért nem? Sőt mi több, azt szeretném kérdezni, hogy tudom még csak egy napja "ismerjük" egymást de én azt hiszem teljesen és javíthatlanul  belédestem. Tehát Lennél a barátnőm Zora?-kérdezte lazán mosolyogva.
 Mi a fene? Én...engem..ő..Miii???
-Igen! Igen leszek!-mondtam vigyorogva.

És akkor, megcsókolt!

Nem hiszem el! Ez szinte teljességgel hihetetlen!! Rocky Mark Lynch meg...meg...megcsókolt!

-Szeretlek!-mondtam.

-én is téged!-majd magához húzott és szorosan átölelt.

Első Fejezet...

Zora

  Épp akkor szálltunk ki a taxiból mikor a bútor szállítok végeztek a kipakolással és összerakással. Ugyan is 17 születésnapomra azt kaptam a szüleimtől, hogy három nagyon jó barátnőmmel L.A-be költözhetünk. Los Angeles csoda szép és napsütötte város ami meg még jobb, hogy nyüzsög. Éjjel nappal. És mind a négyünk imádja a nyüzsgést, hisz Londonban nevelkedtünk fel. Így az is magától érthetődik, hogy nagyon, nagyon szeretjük az 1D-t, főleg Annabeth odavan Harry ért viszont egy valakiért talán még a Mrs.Styles nevet is feladná és az nem más mint, Ross Lynch. Az R5-ből... De ha már itt tartunk akkor el kell, hogy mondjam a One Direction az egy dolog és igen szeretem őket, jó a zenéjük is de az R5 na azért, meghalok. Hogy van-e olyan ember akit még ennél a bandánál is jobban imádok? Igen. Rocky, Rocky Lynch. És mit megnem adnék azért, hogy egyszer csak egyszer venne észre a tömegből... És most itt vagyunk L.A-ben, hogy megtaláljuk az álmainkat. Gyorsan rápillantottam az órámra, hogy megnézzem mennyi az idő 11:11, kívántam azt, hogy egyszer csak egyszer venne észre Rocky a tömegből csak egyszer...

-Zoraaaa!-kiabált a hátam mögött Brooke. Ő köztünk a legfiatalabb és legbolondabb kis csaj!  Még csak 15, ő tanulni jött ide táncos, nagyon jól táncol higgyétek el! Brooke után jött Annabeth de nekünk csak Anna. Ő 16  színész akar lenni ahogy én is már mindkettőnket felvették egy filmbe. Azt hiszem Anna az akinek mindig elmondhatsz bármit ő mindig meghallgat. Aztán én Zora én 17 vagyok és amilyen hülye olyan okos is, az egyik évben fizika-matematika versenyt nyertem. Azt mondják én mindenkinek az arcára mosolyt tudok csalni én mindig boldog vagyok, de néha nem és akkor is is mosolygok...A legidősebb köztünk April 18, nagyon szeretjük őt talán ő az akinek a legtöbb esze van. De  néha nagyon nehéz neki család meg minden...Egy biztos, hogy a hangja na az, csodálatos és nagy Glee rajongó!

-Zoraa! Hozzád beszélünk csiguszka hahóó!-szólítottak meg újra a lányok.
-Bocsi elkalandoztam, sokszor meg esik tudjátok.-mondtam mosolyogva és felkaptam egy dobozt amiben az én cuccaim voltak. Nagy részt poszterek voltak és fényképek, emlékek stb.-Akkor 11/b ugye?-kérdeztem.
-Igen!-válaszolta April.

  Már a lépcsők felénél járhattam mikor egy fiú belém jött már éppen szólni, hogy "hahóó! Nézz a lábad elé!-.-" de mikor felnéztem a lélegzetem is elállt...ott állt elöttem avval a tökéletes mosolyával, széles vállával és azzal a gyönyörű barna hajával és 188 cm-ével! Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek, sikítsak, sírjak vagy nevessek. Tehát elég hülyén nézhettem ki.

-Áuu!-nyögtem fel.
-Bocsi nem láttalak.-mondta a fiú és elvette tőlem a dobozt.-Nagyon fáj?-kérdezte aggódva.
-Nem dehogy!-mondtam és elpirultam.-A nevem Zora Leeson.-mondtam és megint elvörösödtem.
-Zora..szép név én..-kedte volna de a szavába vágtam.
-Rocky Mark Lynch, a bátyád Riker nevezett el téged a Mark nevet meg apukád után kaptad ja és 18 éves vagy, csak egy évvel öregebb, mint én. Igen, azt hiszem ismerlek.-jelentettem ki mosolyogva.

Rocky

  Édes volt, ahogy ott mosolygott. A szeme gyönyörű kék, a haja meg olyan barna, mint az enyém egyszerűen nem tudtam levenni a szemem róla.

-Akkor tehát egy rajongóval van dolgom?-kérdeztem vissza mosolyogva. Bólintott és megint elpirult, egyszerűen aranyos volt az az édes kis lányság abban a gyönyörű női testben.-Segítek fel vinni rendben?

-Ahha.-válaszolta.

-Nos, hölgyem akkor hová is megyünk?-kérdeztem udvariasan egy mosollyal az arcomon.

-11/b lakás.-mondta.

-Ne szívas!-mondtam meghökkenve ő csak érthetetlenül nézett rám.-Veletek szembe lakunk a tesóimmal kivéve Rydelt ő csak néha jön hozzánk, ő a pasijával él.

  Így hát elindultunk felfelé és beszélgetni kezdtünk, írtó jófej a csaj, azt hiszem egyre jobban belézúgok...Meg tudtam, hogy miért jöttek ide a barátnőivel és, hogy hol éltek eddig meg minden. Én is elmeséltem neki, hogy mi miért vagyunk itt. Épp mondani akartam valamit mikor megzizzent a telefonja a zsebében, de akkor már ott álltunk az ajtó elött, mikor a bátyám nyitott ajtót.

-Látom ismerkedtél tesó?-mondta majd ravaszul elmosolyodott.

-Ja de látom ti sem maradtatok ki a szomszédolásból.-vágtam vissza.