Halihóóó!

Hát itt vagyunk Május végén és már nagyon rég volt bejegyzés... Igen ezért megint csak bocsi de nagyon kell tepernem a suliban...uhh! (Év vége....)  És egy májuson is túl vagyunk holnap Június és utána nyári szünet...Hmmm ami azt jelenti, hogy "évadzáró"! Muhahahaaaa! Most előre mondom Júniusban már csak 2 rész lesz és aztán Szeptemberben jön a folytatás vagy nevezzük 2.évadnak ;) ! Na minden esetre még van vissza 2 rész és az higgyétek el garantáltan nem lesz piskóta! :D 

UI.: Hogy e ne felejtsem hozok nektek egy teljesen új kinézetet és új képeket a szereplőkről remélem tetszik! Ime a tavaszi (vagy márinkább nyári...) megújulás :D

Nóri xxx

Huszonegyedik fejezet...

Brook

  -Szia...még mindig mérges vagyok rád.-válaszoltam Rikernek a telefonban

-Tudom...De légyszíves Brooklyn segíts.-fogta könyörgőre én pedig megsajnáltam így belementem.

-Jó de azzal a feltétellel, hogy hazamehetünk, mert nem vagyunk már ötévesek, oké?
-Legyen, de azt most mondom ne számítsatok semmi jóra... Elég gáz a helyzet!-mondta... Sokáig nem jött semmi életjel a telefonból. Tudtam, hogy fáj neki. A lányok elmondták mire készülnek...ismertem a tervüket.
-Riker itt vagy még?-kérdeztem végül halkan.
-Igen... Csak ez az egész annyira szar. Hogy lehet az, hogy neki nem fáj, látni. Mindent. Ő miért érzi jól magát valakivel? Valakivel aki nem én vagyok? Miért mivel érdemeltem ezt ki? Különben sem én csesztem el!-fakadt ki.
-Rik, hidd el, hogy ezt csak magadnak köszönheted! Hát nem érted, ő még indig szeret téged... De lépnie kellet. Nem maradhatott alul, hogy ha te közlöd vele, hogy meg hívod azt a csitrit... És tudom, hogy nem szereted igazából Dianát. Tudom, hogy Aprilt szereted és mindent megadnál neki... De elcseszted! És most ihatod a saját véred!-mondtam.
-Tudod jó lenne néha tényleg látni azt, hogy szeret... Basszus honnan a fenéből tudtam volna, hogy az rosszul esik. Mégis mi vagyok én valami gondolat olvasó??-kérdezte meghökkenten és itt teljesen be telt az a bizonyos pohár.
-RIKER ANTHONY LYNCH...NORMÁLIS VAGY TE? EGYÁLTALÁN EMBERNEK ÉRZED MAGAD....-fakadtam ki teljesen mert nem tudtam mi ütött bele...- Riker, hogy mondhatsz ilyet? Nem tudod min ment keresztül neki nem volt egyszerű gyerek kora az egyetlen dolog ami megmentette őt az öngyilkosságtól az az irántad érzett szerelme és rajongása volt. 3 éve...igen Rik annyi éve vagyunk belétek zúgva és még legvadabb álmunkban sem mertük elképzelni, hogy egyszer majd a TI oldalotokon ébredünk vagy sétálunk...
-Én ezt nem tudtam Brook, tudtam, hogy neki is rosszul esett de nekem is nagyon fáj... Szerinted megbocsájt nekem valaha is?-kérdezte és hallottam, hogy nagyon elszégyelte magát.
-Persze de először is minden képen dobd ki azt a kis macát a lakásból és ne gondold, hogy olyan könnyű lesz ez az egész bocsánatosdi....-válaszoltam.
-Köszönöm Brook, nagyon, nagyon köszi egy Isten vagy!-mondta és ki is nyomott...

Zora

  Valami nem tetszett nekem ebbe a srácba valami más volt... Az a barna haj és zöld szem... Hmmmmm, mintha már láttam volna valahol. Amint így gondolkoztam Rocky ölében Riker rontott be az erkély ajtón.

-Diána, J-J-J-James a gyereknapnak vége ellehet húzni!-jelentette ki ellent mondást nem tűrően, mire mindenki felkapta a fejét. Mi van?

-Bocs haver de a nevem David és nem...-kezdte volna bátortalanul a srác de Rik közbe szólt.

-Jaj istenem holnapután meg Fred leszel nem érdekel de most húzz innen!-mondta Rik és szegény srác úgy elhúzta a csíkot, hogy bottal sem lehetett volna ütni a nyomát.-Te is húzz innen és Di ne hívj és én se foglak...-mondta majd a szőke liba sértődötten kivánszorgott a lakásból.

Ott ültünk hatan. Csendben, meghöketen. Láttam April arcán az összezavarodottságot... Nem tudta örüljön vagy épp csessze le Rikket azért mert elküldte a srácot, akármi is legyen a neve. Nem kellet sokat várni  a vég kifejletre...

-TE NORMÁLIS VAGY EZ MOST MIRE VOLT JÓ?-szögezte le April a kérdés és egy könny csepp gördült le arcán.

Huszadik fejezet...

Anna

  A következő napok, hetek csendeben teltek. Mindannyian benne éltünk ebbe az April vs. Riker harcban. Brook és Ryland eközben elutaztak, (pontosabban ellentmondást nem tűrő hangon Rocky és Zora közölte velük, hogy most nagyon nincs helyük a lakásban.) nem akartuk, hogy a további körülményeknek a nézői legyenek. Rocky és Zora vette át a felnőtt szerepet kis közösségünkben. Ha lehetett mi sem voltunk nagyon sokat Rossal otthon... De a mai reggel mindennél tovább feszítette a húrt.

-Srácok szeretnék nektek valamit mondani.-jelentette ki Riker.
-El hiszed, hogy nem érdekel.-mondta April és fanyar mosoly ült ki arcára.
-April!-torkolta le őt Zo.-Monddjad Rik.
-Ma megszeretném nektek mutatni Dianat, ha ez nem lenne baj...-mondta Rik és egy bájos mosollyal Apr felé tekintett.
-ENNYI EDDIG BÍRTAM!-ordította April.-Legyen Riker, legyen, de akkor ma két vendéggel számoljunk ugyanis James is nálunk vacsorázik.-mondta és cinkos kis mosoly futotta át az arcán. Ennek a név hallatán Zoval egyszerre köptük ki-amolyan színpadiasan-a vizet.
-Nem teheted!-fakadtam ki.
-Miért is? Ez egy szabad ország.-jelentette ki April és összehúzta a szemét.
-Lányok! Beszélhetnénk egy icipicit?-mondta végül Zora majd mindkettőnket megragadott és kezünknél fogva elráncigált.
-Ezt most rögtön megmagyarázod.-ordibáltam suttogva.
-Te összejöttél J-J-J-Jamesel?? Hogy tehetted ezt?? April teee te áruló most mit csináljunk? Ötlet?-fakadt ki Zo.
-NEM! Nem jöttem össze J-J-J-Jamesel... És kösz Zor de nem vagyok áruló... Csak egy féltékeny összetört szívű lány akinek az ex-pasija most úgy a lelkébe vágott, hogy köpni nem tudok és, és beparáztam és így jött ő...-hadarta végül April.
-Jó bocsi, csak megijedtem... És akkor most mit csináljunk?-kérdezte végül Zora.
-Hát én arra gondoltam, hogy....Esetleg...-próbált valamit kinyögni a szerencsétlen, de peche volt, hogy mindketten jól ismertük így Zorával szinte együtt nyögtünk fel.
-Jó akkor öltözzünk.-mondtam végül. Így fogtuk magunkat és mindhárman elvonultunk öltözni. Miközben félkézzel próbáltam bekapcsolni melltartómat gyorsan lesmseztem Rossal, hogy mi történt. Pár perc múlva együtt indultunk is az ajtó felé.
-Majd mosogassatok el!-kiáltotta vissza az ajtóból Zora.
-Hogyne és az Ír manót is megkeressük utána.-hallatszott Rocky válasza a hátunk mögül.
-Hát akkor keressünk pasit ennek a fél eszűnek.-mondtam mikor kiléptünk az utcára.

Riker

    Hatóra és a lányok még mindig sehol Diana mindjárt ideér és tiszta ideg vagyok nem akarok leégni PONT előtte. Csöngettek. Rohantam az ajtóhoz de csalódnom kellet, mert az ajtóban nem Dia állt. Csak valami bájgúnár barna hajú pasi... Meg April??? WOW, azt, a-a-azt hittem csak blöfföl ezzel a J-J-J-James gyerekkel de nem. Fura mintha valami újra gyulladna a szívemben, vagy nem is tudom, tehát...izé, öm fhuu.

-Szia Riker.-mondtam nyugodtan, vagyis majdnem nyugodtan...

-David.-mondta mosolyogva.

-Azt hittem J-J-J-James.-mondtam és felhúztam fél szemöldököm.

-Ő az iker tesója, öhöm izé össze lehet őket keverni...-mondta April sietve, majd belekarolt újdonsült párjába és a kanapéra ültek. Ekkor az ajtóban egy gyönyörű szőke hajú szépség jelent meg az ajtóban.

-Szia édesem.-mondtam és gyengéden megcsókoltam.

-Szia cuki pofa!-mondta és egy cserfes kis mosoly jelent meg arcán.

-Srácok ő itt Diana! Diana ő Rocky és Ross a két öcsém valamint David vagy J-J-J-James fogalmam sincs és a barátnőik Zora, Anna és April...-mondtam és végig mutattam mindenkit.

-Szia Diana.-mondta végül és April felé nyújtotta kezét.

-Kurva...-rejtette el csípős megjegyzését Apr egy köhögés mögé mire kapott tőlem egy nagyon szúrós pillantást.

-Tessék?-kérdezett vissza Di, tehát szerencsére nem hallotta... Ha egyszer elmennek a "vendégek" megölöm Aprilt.

-Jaj drágám ugye nem haragszol meg ha megkérdezem, hol találkoztatok Daviddel?-mondta Diana és a kérdést egyenesen Aprilnek szögezte.

-igazából az egész olyan spontán törtét és egészen romantikus volt....-kezdte April. Éreztem, hogy egyre dühösebb leszek és ezt a vörös hajú kis szörnyeteg pont jól ki is tudja használni. Ekkor mély levegőt vettem de amint April szenvedélyesen megcsókolta a fiút felment bennem a pumpa...Ennyi én azért mindent eltudok viselni de ne haragudjon ez még is csak felháborító!

-Megbocsájtanátok egy percre?-mondtam intelligensen és kimentem  a teraszra majd gondosan meggyőződtem róla jól bezártam-e az ajtót és, hogy senki nem hall-e. Majd gyorsan elő vettem mobilom és vadul tárcsázni kezdetem.Szerencsére a harmadik csörgésre fel vette.

-Beszélnünk kell...!-jelentettem ki ellent mondást nem tűrő hangon.

Tizenkilencedik fejezet...

Riker

  A napom többi része képszakadás és egyetlen nagy fekete lyuk... Az egyetlen dolog amire emlékszem az az álmom... 

~Egy fehér falú teremben voltam. Semmi nem volt benne csak fehér volt, nagyon, és már szinte égette a szememet. Egy kis idő múlva már hozzá szoktam ehhez a fényhez. Ekkor már jobban kivehető volt egy alak. Vörös haj fehér farmer sima fehér póló. Ismerős volt, még is más. Barna szeme szinte szikrákat hányt úgy nézett rám dühös volt. Miután jobban megnézet észre vettem még valamit a szemein látszott, hogy sírt. Farkas szemeztünk egy jó ideig és ekkor mintha varázsütés valami felvillant és egy újabb fény áradat fedte be a szobát. És ekkor meg láttam, hogy egy angyal áll előttem. Fehér gyönyörű szárnya kicsit kesze-kuszán állt hátán és glóriája is félre csúszott. 
-Miért tetted ezt?-kérdezte és egy könny csepp gördült le arcán. Nem értettem mire céloz ezzel. Néztem azokba a nagy ártatlan szemeibe.Kis ideig álldogáltunk ott, a fényben egymással szemben. Az angyal sírt, zokogott.-Most el kell mennem.-mondta majd méltóság teljesen hátat fordított és elsétált.
-VÁRJ! NE HAGYJ ITT! VÁRJ MÉG!-ordítottam de hiába a lány eltűnt és a szoba fénye is vissza esett és egyre szürkébb és sötétebb lett.-MOST MI TÖRTÉNT??? SEGÍTS! GYERE VISSZA!-kiabáltam újra és újra de nem volt válasz...Ekkor jöttem rá ki volt a lány és, hogy miért volt olyan ismerős...April...~

Ross

  -Tehát uram a leánynak az ég világon semmi baja nincs.-mondta a doktor úr, mire én teljesen elsápadtam és elvesztettem az önuralmam.

-MI AZ, HOGY SEMMI? EZT MÉG IS, HOGY ÉRTI??-ordítottam.-DE HÁT URAM! A-A ANNA ELÁJULT ÉS ELÁJULTAN HOZTAM IS BE.-folytattam érthetetlen beszédemet ami hirtelen átalakult valamiféle motyogássá. Ekkor egy erős kéz fogott le hátulról,körülöttem minden lelassult és a testem "élettelenné" vált... De küzdöttem tovább, kiakartam a szorításból de nem sikerült. Valaki azt súgta a fülembe, hogy "Ross nyugodj le!"... Az öcsém volt az. Ryland. Majd Brook hangja is eljutott a fülemhez de ő az orvost kérdezgette, még Ry engem elhúrcibált ki a kórház főbejárata elé.

-Mi volt ez az egész ember?-kérdezte mérgesen.
-Az, hogy ááááááá, én ezt nem értem érted???-mondtam összezavarodottan és fejemet kezembe borítottam.
-Nem...De ha elmondanád talán.-kezdte Ry de nem hagytam, hogy befejezze.
-Figyelj Anna ájultan esett össze ez a hülye orvos meg közölte velem, hogy semmi baja az ég világon. A két rohadék bátyánk nem veszi fel a telefont. Ki tudja mi van velük. Rocky egyszer sem válaszolt az üzeneteimre, Riknek be sincs kapcsolva a telefonja... A két lány sem veszi fel. Anna meg kitudja...én ezt nem bírom Ryland. Az az orvoshibázik. Ismerem őt és tudom, hogy van valami baja a barátnőmnek.-fakadtam ki teljesen és mire monológom végére értem valaki hátulról átölelt. De ez más volt mint a múltkor Ry-é. Ez gyengédebb volt és melengetőbb...

Rocky

 Olyan fél egy körül járt mire Rikert haza tudtam ráncigálni és ágyba tudtam parancsolni. Miután elaludt óvatosan ki lopóztam a lakásunkból és gondoltam majd alszok Zoránál. Csak, hogy mire becsuktam az ajtót a főnök asszonnyal találtam szembe magam. Hihetetlen milyen jól tud kinézni valaki még éjjel 2-kor is. Megöleltem őt és úgy szorítottam magamhoz mintha valaki elakarná venni tőlem. Abban a percben világossá is vált, hogy ma a folyosón campingezünk... Egyszerre rogytunk le folyosó végén lévő radiátor tövébe.

-Martini?-kérdezte és egy fáradt cinkos mosoly ült ki az arcára.

-Legalább öt liter,de ne hogy azt hidd, hogy csak te tudod ki találni, hogy én meg  a bátyám mit csináltunk....Hmmmm nézzük csak hülye R5 fanfictionok tömege ordibálás a Tvvel és valami béna szerelmes film igaz,-kérdeztem és hirtelen mindketten fáradtan nevettünk fel.

Tizennyolcadik fejezet...

April

  Az a mérhetetlen fájdalom ami bennem volt az leírhatatlan... Utáltam azt a nőt amióta megtudtam, hogy valamikor volt valami közte és Rik között utáltam, sőt rühelltem. Nem tudtam elviselni, fájt, nagyon fájt szúrt és égetett, az ahogy velem beszélt. Azt hittem tényleg szeret de nem, nagyon úgy tűnik, hogy nem. Akkor csak kihasznált vagy csak azért kellettem neki mert fiatal vagyok? Milliónyi kérdés keringett a fejemben...Amikor megláttam a tweetet ideges lettem és valami fura, megmagyarázhatatlan érzés fogott el. Csalódottság, azt hiszem így hívják. Azt hittem, hogy ő az, ő akire már 14 éves korom óta várok. De tévedtem, hisz az emberek változnak... Zora közölte velem, hogy ma csajos estét tartunk. Nem tudom, hogy fogom majd neki ezt meghálálni de minden esetre örültem, hogy legalább Ann és Brook nem fognak ilyen állapotban látni. Hisz én vagyok a legnagyobb  nekem nem szabadna összetörnöm én viselem a gondjukat... Nem, ha Riker így játszik akkor rendben, de én is változtatok a figurán, még semmit nem tud rólam...nem ismer eléggé. Azzal vissza fordultam a telóján pötyögő Zohoz és közöltem vele, hogy ma újra 13 évesek leszünk.

-Hozom a DVD-t.-mondta és valahonnan előkotorta a Valentin-Nap című nagyon kis cuki szerelmes filmet. Ilyenkor általában kiordítjuk a torkunkat és kisírjuk a szemünket. Majd eszünkbe jut mekkora lúzerek vagyunk és miért nincs egy normális pasi ezen a ki*****t földön. Ez a hagyományunk, hogyha vamelyikünknek valamilyen pasi  problémája van segítünk neki, ha van a másiknak pasija, ha nincs...

Brook

  -Tehát a kozmológiai cikk ír azokról a részletekről, amelyek a tudomány szerint az ősrobbanás után közvetlenül történtek és hadd tegyem hozzá, hogy....-kezdett bele a tanárnő valami újabb unalmas dumába, amikor megrezzent a telefonom. Lassan, óvatosan húztam ki a zsebemből nehogy meglássák, és azt hiszem sikerült is. Egy SMS volt az Rosstól. Egy kisebb regényt írt, próbáltam gyorsan olvasni, hogy le ne bukjak...Csak, hogy ez uttal nem sikerült.-Nos Miss. Evens legyen szíves és megosztaná az osztállyal is, mit nézeget a pad alatt.-mondta egy idegesítően magas hangfrekvenciával a tanárnő.
-Elnézést tanárnő de nekem most el kell mennem.-mondtam és felálltam.
-Ne haragudjon, de milyen jogon akarja maga elhagyni az órámat?
-Kérem tanárnő egy üzenetet kaptam Rosstól és...-próbáltam volna befejezni, de ekkor Gabriella beszólt.
-Ross Lynch?-kérdezte meglepődötten és gúnyosan.-Hát persze én meg Nicki Minajal megyek vásárolni...
-Igen Gabi én meg Tom Hanksel megyek vacsorázni.-kontrázott Miss.Blanch, majd együtt nevettek fel hisztérikusan.
-Na ide figyelj és maga is! Nem érdekel ki mit hisz én most elmegyek mert a nővérem kórházban van...és egyenlőre nem tudják mi baja. Tehát ha megbocsájt.-mondta és az ajtó felé indultam. Az ajtónál még egy szóra vissza fordultam.-És Miss.Blanch Tom Hanks...tényleg? Nem túl öreg magához?-azzal fogtam magam és elindultam a rugby pálya felé Rylandet össze szedni.

Ross

 Frusztrált. Minden kórházi váró terem frusztrált és félelemmel, aggódással teli. Azok az arcok a megrökönyödött emberek...Senki nem szeretne a helyükben lenni. A könnycseppek az arcokon és a félelem a szemekben. Csend volt, mély csend. A folyosó végén léptek zajai hallatszottak és ágyak kerekeinek csikorgása. Egy nő feküdt rajta a fejéből és az oldalából ömlött a vér. Amikor a férje síró szemeivel utána nézett annyit suttogott "szeretlek"...Ideges voltam és minden következő percben egyre idegesebb. A bátyáim nem vették fel a tlefont, Zora és April úgy szintén. A két kisi meg kitudja mikor ér ide... Anna már vagy egy órája bent volt a doktornál. Nem tudtam tovább ülni felkellet állnom. Ide-oda sétálgattam. Nyílt az  ajtó és a doktor úr lépett ki rajta.

-Ross Lynch?-kérdezte mély komor hanggal.

-Igen.-válaszotam idegesen.

-A barátnőjének..............

Tizenhetedik fejezet...

Zora

  Miután Averyt haza vittük még beugrottunk egy zene boltba, majd haza indultunk Rockyval. Av nagyon jól érezte magát nálunk így a bátyám közölte velem, hogy többször fogok rá vigyázni. Már az ajtó előtt veszekedést hallatszott, a hangokat rögtön felismertük Riker és April volt, Aprilen hallatszott, hogy sírt és dühöngött Riker is dühös volt, mindketten ordítottak egymással. Aggódva nyitottunk be Rockkal senki nem volt a lakásban négyünkön kívül. Rik a kanapé mögött állt és látszott rajta, hogy sírt, April pedig zokogott arca is kipirosodott a kiabálástól és a veszekedéstől. Értetlenül néztünk körbe. Majd Rik fogta magát és erőteljes gyűlölettel és szörnyülködéssel kiment a lakásból. Rocky utána rohant, így már csak mi ketten maradtunk. April lerogyott a kanapéra én mellé ültem és átkaroltam. Zokogott, nagyon fájt neki tudom. Bár mit is tett az a barom ezt vissza kapja tőlem. Vörös színű haja fal ként zárta el arcát előlem, de nem kellet sok ahhoz, hogy tudjam, hogy néz ki. Régóta ismertem a lányokat és talán Aprilt ismertem a legrégebb óta közülük. Kisírt szemek, ki pirosodott arc és szipogás ez volta  nappali csendélete.

-Mi történt?-kérdeztem és megsimogattam a hátát. Sokáig nem jött válasz csak szipogás, csendben ültünk még nem egyszer csak egy mély sóhaj hallatszott és elő vette a telefonját, hogy mutasson valamit. Egy tweet volt az...

@DArgonOfficial.:

                         Szuper ebéd ma @RikerR5-tel és megbeszéltünk, hogy ismétlődni fog.                               #hope #Riana #love

Válaszok.:
              @Honeygirlieeeee.: OMG! Akkor ez már biztos #Riana végre együtt!
              @Blake45.: Amúgy sem szerettem azt a vörös kis Cs****t :D
              @RikerR5.: :D #hope  #love #Riana

-Ez moh-host mi-hi?-kérdezte és megint kitört belőle a zokogás, majd egy vér foltra lettem figyelmes a kezén és dühösen toltam fel a pulóvere ujját. Egy heg volt ott... Nem hiszem el ez, ez...megígérte, hogy nem csinálja többé.
-Ez mi?-kérdeztem dühösen és könnyek szöktek szemembe, ahogy feltörtek a régi emlékek.
-Nyugi csak a tányér megvágta.-mondta és a szeméből kitudtam venni, hogy igazat mondott. Félt és ugyan úgy zokogott tovább, mint ahogy kezdte. Nem tudtam elhinni, hogy Rik ilyet csinált. Ez valahogy nem ő rá vall... Ennek a hátterében más áll, tudom. Legalábbis remélem...

Rocky

  -MEGÁLLNÁL VÉGRE?-ordítottam Rikernek, de ő nem hallgatott rám, csak futott és futott. Már 5 utcán és 2 parkon keresztül üldöztem őt miután láttam, hogy bekanyarodik és bemegy egy kocsmába. Ennek nem lesz jó vége. Amint beléptem a kocsmába rögtön megtaláltam egyedül, a leghátsó asztalnál egy üveg Martini és két pohár társaságában. Leültem mellé és én is töltöttem a másik pohárba. Az arcán könny cseppek gördültek le és rekettes hangján megszólalt.

-Ross és Ann ma ne jöjjön haza...-bólintottam és küldtem egy SMS-t Rossnak.-Brook meg Ry már elmentek ugye?-kérdezte és kortyolt egyet a poharából.
-Elmondod, hogy mi történt végre?-mondtam és én is beleittam italomba.
-Meglátta azt amit Di tweetelt.
-Hogy, ki?
-Diana...a szőke hajú tudod.
-Ja akivel ma ebédeltél, nem? Elég dögös haver.-mondtam egy kacér mosollyal a szám szélén. A mosolyt viszonozta de aztán megint elkomolyodott az arca.-És féltékeny lett, ugye?
-Igen.-felelte, komoran és maga elé meredt.-Nem értem hol csesztem így el? Igen Diana tetszett, de nincs köztünk az ég egy adta világon semmi. Miért kell ilyen csökönyösnek lennie?-konstantálta egy kis idő múlva.
-Mert nő. A nőkkel minidig csak a baj van bátyuskám...-mondtam és megint nagyot kortyoltam a Martiniba.
-Na, az öreg dzsigoló megszólalt.-mondta erre mind ketten felröhögtünk.-Én ma haza nem megyek az fix!-jelentette ki. Én meg kezemet nyújtottam és bele egyeztem.