Sziasztok srácok!

Tudom kevés volt meg néha kicsit unalmas is az Április , de se időm, se kedvem, se ötletem nem volt. Viszont most fokozni fogom az izgalmakat, hisz nem soká nyár (Áááááááááá végre *_____*) és jön az "évad záró" rész...Hmmmm, hát igen....lesznek még itt meglepik! Viszont szeretném üzenni azoknak akik tudják kikről beszélek, hogy nagyon, de nagyon hiányoztok gyertek már vissza!!!! :'( NA most akkor ezzel hivatalosan le is zárom az Áprilist és akkor kezdődjön a Május! Jó olvasást!

U.I.: Nem ér megölni a részek ért......xD


Nóri :)

Tizenhatodik fejezet...

Anna

  -Ann ébredj már! Gyerünk Annabeth itt vagyok!-hallatszott mellőlem. Ekkor kinyitottam a szemem és egy szőke hajú srácot láttam magam mellet ülni. Összezavarodva néztem ide-oda majd fogtam és bele  ütöttem öklömet a állába, hogy megnézzem tényleg él-e.-Áuuu! Ezt miért nem kaptam?-kérdezte kicsit sértetten. Fhu hál' Isten akkor az csak egy rossz álom volt. Örömömben fogtam magam és szorosan átöleltem. Olyan magnyugtató volt átölelni és mélyen beszívni az illatát. Viszonozta ölelésem és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Gyere menjünk nézzük meg a többieket.-mondtam és lassan kikászálódtunk az ágyból.

  Miután átvánszorogtunk a másik lakásban és mikor a bejárati ajtót is kinyitottuk hihetetlen látvány fogadott minket... Szó szerint leesett mindkettőnk álla mikor megláttuk, hogy új "lakó" van köztünk.

-Tesó, gratulálok!-mondta Ross és kezet fogott az ajtó fél fának támaszkodó Riknek.-igazán szép gyerek, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit túl korán volt?-mondta majd röhögve megveregette bátya vállát.
-Na de most komolyan mióta van velünk a csöppség?-kérdeztem.
-A bátyám lánya, Avery és pár napig vigyáznunk kell rá mer Scott és a felesége elutazott.-mondta mosolyogva Zora, mire éb bólintottam.
-Na Rómeó most viszont most, hogy felébredt őnagysága kapkod magad, mert nemsokára próba.-mondta végül Rocky. 

Ratliff

  -Szia csillagfény kislány!-köszöntem el Rydeltől és indultam a fiúk felé.-Na mizu?-kérdeztem a srácoktól érdeklődve.
-Nem akarod megismerni a lányokat?-kérdezte Ross egy fej biccentés közepette.
-Mér ne? Úgy is kíváncsi lennék ki volt olyan hülye, hogy belétek szeressen.-mondtam röhögve mire Rocky bele boxolt a vállamba.
-Nagyon vicces. Na de mivel ezt mondtad, nem fogjuk elmondani, hogy kinek ki a barátnője,  hanem ki kell majd találnod.-mondta Rik és egy cinkos mosoly futott át arcán.

  Mikor felértünk a lakás előtt még egyszer tisztázták velem a szabályokat majd benyitottak. A lakás szép nagy volt tágas nappaliban három fiatal és gyönyörű lány és egy.....egy gyerek??

-Ki a szerencsés apa?-kérdeztem szórakozottan.
-A bátyám gyereke. A neve az, hogy Avery és mi vigyázunk rá pár napig.-mondta egy kicsit már unottan egy szép barna hajú kék szemű lány.
-Hányszor kérdezték már meg?-kérdeztem nevetve. 
-Kismilliószor.-hagyta rá majd visszafordult Averyhez és tovább babázott vele. Egy másik lány a konyhában főzött valamit vörös hajú volt és feltehetőleg idősebb mint a másik. A harmadik egy szőke hajú lány volt ő a kanapén ült és olvasott valamit a telóján.
-Meg van!-kiáltottam fel és a fiúk  felé fordultam.-Ha! Majdnem sikerült rajtam kifogni de mégsem.-erre már a lányok is felém fordultak és hülyén bámultak rám. Rikerből, Rossból peddig kitört a röhögés Rocky meg biccentett egyet, hogy akkor rajta.-Tehát a vörös hajú, ő April Rik barátnője. A szőke aki kockul az az, izé ő Ann, azt hiszem és Ross barátnője. A barna szépség aki a Barbie babákkal játszik az nem más mint, izé Rocky csaja. Ha!-mondtam boldogan mire kaptam a fiúktól egy elismerő bólintást.
-Miből jöttél rá amúgy?-kérdezte Ann nevetve.
-Az a maradjon az én titkom....De szeretnék tőletek valami nagyon fontosat kérdezni. Válaszoljatok őszintén.-kezdtem "nagyon" komolyan.-HA választani tudnátok...kire cserélnétek le ezeket a nyomoroncokat az 1D-ből.
-ÚÚÚÚÚ én tuti Harry!-örvendezett Ann.
-Louise.-mondta elpirulva April.
-Én egész biztos, hogy Zyant választanám.-jelentette ki Zora elolvadva. Ekkor mindannyian az ajtó felé néztünk.
-Holyva mélys jókiii?-kérdezte Avery érdeklődve.
-Hajat vágatni.-mondta Rocky és a fiúk egyszerre. Erre persze mind felnevettünk majd az egész estét végig beszéltük és hülyültük.

  

  

Tizenötödik fejezet...

Riker

  A hétvége elteltével hazaindultunk Aprilel. Már közel járhattunk, mikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Apr valamit dúdol. Majd leesett, hogy az mi dalunk volt. Fura volt látni és hallani, hogy R5 dalt énekel... Mikor vége lett a dalnak elmosolyodtam.

-Mi az?-kérdezte gyermeki őszinteséggel.
-Semmi, csak meglepődtem.-mondtam még mindig mosolyogva és parkolót kerestem.
-Hé, attól, hogy a "sexy és édes" Riker Lynchel járok nem azt jelenti, hogy többé nem szeretem az R5-öt, sőt!-mondta mosolyogva és "felháborodva".
-Most megnyugodtam!-mondtam boldogan, mire kaptam Apriltől egy amolyan ~nem értem mire célzol ezzel~ fejet.-Sexy és édes vagyok.-mondtam végül egoistán, mire mindketten elnevettük magunkat.-Na gyere te nagy R5 rajongó, szálljunk ki.-mondtam végül még mindig nevetve. Mikor kiszálltunk a nap a szemünkbe sütött, de akkor észre vettem valamit a távolban és azt hiszem nem csak én, mert April is felfigyelt erre a nem épp hétköznapi eseményre... Mert a távolból két ember alak formálódott ki és ez a kettő ember nem volt más, mint Zora és Rocky. Ezzel így még nem is lett volna semmi gond ha egy harmadik alak hozzá kell tennem, hogy egy kisebb ember, nem lett volna velük és az öcsém illetve Zora kezét fogva nem ugrándozott volna. Néztük ahogy egyre közelebb érnek. Köröbelül az utca közepén Rocky fogta és felvette a kis lányt. Mikor odaértek hozzánk Aprilel még mindig le voltunk fagyva.
-Juuj! April de jó, hogy itt vagy és te is Rik!-mondta Zora boldogan és megölelte a még mindig csodálkozó Aprilt.
-Ugye tudod tesó, hogy sok mindent meg kell magyaráznod nekem...-mondta Rocky egy kis pimasz mosollyal az arcán.
-Hát hidd el nektek is lesz mit megmagyaráznotok!-mondta April a fejét rázva és mosolyogva. A számból vette ki a szót.
-Csak egy hétvégére mentünk el ezt, hogy sikerült összehozni?-kérdeztem röhögve és a gyerekre mutattam. Mire már mind a négyen elnevettük magunkat a kislány meg mosolyogva nézett körbe-körbe Rocky ölében.
-Ja, April, Riker ő itt Avery a bátyám, Scott lánya.-mondta Zora mosolyogva.-Nekem kell rá vigyáznom három napig, mert Scott és a felesége Bridget elutaztak. 
-Hány éves?-kérdezte April mosolyogva.
-Kettő.-válaszolta Zo.-Av köszönj szépen nekik.
-Szijja!-mondta a kislány, nagyon aranyos hangon.
-Nézd csak Av az a vörös hajú lány, őt úgy hívják, hogy April és az a másik lenyalt sérójú szőke Riker bácsi.-mondta röhögve Rock én meg jól oldalba vágtam erre Avery is elnevette magát és tapsolva mondogatta, hogy "méjg, méjg".
-Látod a gyerek szereti, ha szenvedsz!-közöltem röhögve.
-Én meg még elgondolkodok, hogy a hármuk közül melyik a gyerek.-súgta oda Zora Aprilnek... szegény kislány nem tudta olyan halkan súgni, hogy az öcsém ne hallja meg. Így hát Rocky fogta magát nekem passzolta Avet és felkapta Zorát.
-Srácok mehetünk.-mondta végül és Zo kiabálni kezdett, hogy "engedj el, Rocky" de nem lehetett sokat, hallani a sikításaiból, mert Rocky csikizte és ez nevetésre kényszerítette őt.
-Jájkör, a Jókí méjt vette fej Zoját?-kérdezte Avery.
-Mert szereti őt.-mondta April és megcsókolt.
-Én is puszjiiit!-mosolygott Av és azt a kis fejét közénk fúrta.

Anna

  Arra ébredtem, hogy a nap besütött a sárga színű szobába. Mikor megfordultam egy szőke mosolygó fiú barna szemei virítottak mellettem. De ez nem tartott sokáig... Az idili pillanatból, hirtelen egy rémálom lett. Becsuktam a szemem de mire megint kinyitottam, már az a nyomorék pincér feküdt mellettem. A szoba sárga színe egyszerűen vér vörösre változott. A fiú rám nyomult és egyre közelebb és közelebb jött. Most ,már sírtam és nyöszörögtem... Féltem és rettegtem. Egyre csak egy nevet hajtogattam "Ross"... "Segíts"... Végül azt éreztem, hogy valaki erő teljesen ráz és a nevemet mondogatta.

-Ann ébredj már! Gyerünk Annabeth itt vagyok!-hallatszott mellőlem.

Tizennegyedik fejezet...

Ross

   Bumm, csaptam be az ajtót, ahogy beértem a mosdóba... Egy női sikolyt hallottam és már tudtam, hogy ő az...Ann, talán elkéstem volna??? Ekkor valaki az én nevemet kiabálta "Ross!" és ekkor egy újabb ajtót törtem be. Bumm! A pasi Annával szembe állt félmesztelenül és épp a kezeit akarta emelni a barátnőm ruhái felé mikor berontottam. A harag és az aggodalom egyaránt áradt szét bennem, de ekkor nem bírtam tovább. Fogtam és egy jó nagyot behúztam neki...ha nem nyilvános helyen lennék nem csak ennyit kapott volna de ezt még lerendezem vele. A lényeg, hogy elájult egy időre ami körübelül annyit tesz, hogy kihozzam onnan Annt. Szerencsétlen lány szinte a karjaimba ájult mikor kihoztam onnan. Szorosan átölelt és éreztem, hogy sír, tudtam, ha én most nem jövök őt...tehát őt megerőszakolják. Megfogtam a kezét és gyengéden odasúgtam neki, hogy most haza megyünk. Ő sírva bólintott. Nem tudott megszólalni. Még nem. A kávézóban senki nem vett észre semmit a bent történtekből. Irigyeltem őket. Senkinek nem kívántam volna, hogy újra élje át azt ami a mosdóban történteket. Talán jobb volt, hogy csak egy zokogó lányt és egy zaklatott és dühtől reszkető szőke hajú fiút láttak. Az a düh és harag ami bennem forrt leírhatatlan, egyszerűen magamat hibáztattam mindenért. De jobban aggódtam Anna ért... ilyenkor kívántam azt a képességet, hogy bárcsak én lehetnék Edward Cullen és tudnék olvasni az emberek gondolatában. Miután beültünk a kocsiba láttam, hogy most, hogy már nincs a nyilvánosság előtt, és mindenki előtt összezuhan... A kocsi út hazafelé csendben telt. Egyszerűen nem tudtunk megszólalni, egyikünk sem. 
Mikor kiszálltunk a kocsiból azt hiszem megtört a jég és egyikünk sem bírta tovább. Mikor odaértem mellé  szinte a nyakamba ugrott és ott sírt tovább. Végül halkan azt suttogta, "Köszönöm!". Elindultunk fel a lépcső házban. Mikor benyitottunk  Mindenki ott állt velünk szemben, kivéve Rikert és Aprilt. És eddig bírta Ann fogta magát és berohant a szobájába zokogva. Már épp indulni akartam hozzá mikor Zora megállított.

-Várj, most mi jövünk.-mondta higgadtan és intett Brooknak, hogy jöjjön oda hozzá. Majd eő vette a telefonját és tárcsázni kezdett. Majd egy idő után kinyomta.

Brook

  Miután April nem vette fel Zora Rikert kezdte tárcsázni. Egy kis idő után felvette.
-Szia Riker, figyelj nem tudom, hogy hová raboltad el Aprilt vagy, hogy mit tettél vele, de idetudnád adni egy néhány percre.-kezdte és egy kis idő után újra beleszólt.-April segítened kéne oké? Az most mindegy majd később elmagyarázom...úgy érzem lesz miről beszélnünk ha vissza térsz a Föld nevezetű bolygóra. Na akk...Igen az kéne, tudod köszi.-mondta és ki hangosította a telót.

-I can't pretend
To know how you feel
But know that I'm here
Know that I'm real
Say what you want
Or don't talk at all
I'm not gonna let you fall

Kezdte Zora. Mind tudtuk mi ez a dal... Jól ismertük már.

-Reach for my hand

'Cause it's held out for you
My shoulders are small
But you can cry on them too
Everything changes
But one thing is true
Understand
We'll always be more than just friends

Folytatta April.

-You used to brave the world
All on your own
Now we won't let you go
we're going along
Be who you wanna be
Always stand tall
Not gonna let you fall

  Ez volt az én részem.... Ezután tovább haladtunk mikor a dal végére értünk egy picit megtorpantunk és pár pillanatra elhallgattunk. Végül kinyílt a szoba ajtó és Ann szólalat meg.

-Everything changes
But one thing is true
Understand
We'll always be more than a band

Zora

  Mikor kijött tudtam, hogy nem reménytelen ez az egész és még mindig él. Így hát odafutottam hozzá és szorosan magamhoz öleletem. És oda súgtam neki, hogy semmi baj és én soha nem akartam, hogy ugyan azt kelljen neki átélnie, mint nekem. Eközben rájöttem, hogy szerencsétlen Aprilt még mindig feltartom "dolgaik közben" így elbúcsúztunk tőlük és mindannyian lehuppantunk a kanapéra.

Tizenharmadik fejezet...

April

  Még mindig nem tudtam, hogy hova megyünk és most már tényleg nagyon érdekelt ugyan is valahol az erdő közepén voltunk. 

-De most komolyan Rik hova megyünk?-kérdeztem izgatottan ám akkor ráeszméltem, hogy mindent olyan homályosan látok...Jaj ne! Nincs bent a kontak lencsém és nem is hoztam. Így hát muszáj lesz a szemüvegemet felhúzni...De mi van ha kinevet, bár csak nem vagy áááááá ez megőrjít!
-Ennyire érdekel?-kérdezte egy laza mosollyal az arcán.-Valamin nagyon gondolkozol kivele.-mondta kedves hangon.
"Most vagy soha!" gondoltam magamban.-Tehát van még valami amit nem mondtam el neked...-mondtam és gyorsan elő kaptam a táskámból a szemüvegem és felettem.-Szemüveges vagyok...-mondtam és elhúztam a számat.
-Meg csodaszép és most Miss Redd, legyen szíves kiszállni.-mondta majd egyik kezével átnyúlt, hogy kinyissa az ajtót és ekkor megláttam valamit a kezén.
-Add ide a kezed!-mondtam neki mosolyogva. És tényleg a szemem nem csalt ott volt a kezén az... Egy karkötő amire az volt ráírva kék betűkkel, hogy "Forever yours, I'll always rember you! April. Emlékeztem erre, még akkor adtam neki mikor az első koncertjükre mentünk a lányokkal... Ez két éve volt és még mindig meg volt neki! Nem tudtam, hogy mosolyogjak, sikítsak vagy örömömben sírjak. De egyben biztos voltam, hogy olyan vörös lett a fejem, mint egy cékla...
-Azt még két éve kaptam aszt hiszem a második koncertünk volt egy vörös hajú lány adta...-mondta mosolyogva.
-Nem hiszem el,  hogy még mindig meg van!-mondtam meghökkenve.
-Már miért ne lenne?-mondta édes hangon majd finoman megcsókolt.-De most már menjünk!

  Mikor kiszálltunk a kocsiból semmit nem láttam mert már este volt. Mikor megszokta a szemem a sötétet egy ház alakja rajzolódott ki. "Riker Anthony Lynch mit terveztél te?"
gondoltam magamban ahogy kézen fogott és elindult velem a ház felé.

Rocky

  Nem tudtam felfogni ami történt és történik, de ami most a legfontosabb, hogy Ross időben odaérjen és, hogy Zora el ne ájuljon... Valami zavarta őt (mármint az egész Annás ügyön kívül...) ez olyan dolog lehetett amit jobban szeretett volna eltitkolni...De vajon mi lehet az?

-Gyere ülj le!-mondta gyengéden és leültettem a kanapéra, majd én is mellé zuhantam.

-Rocky, te mit tennél, ha kiderülne, hogy a barátnődet megerőszakolták?-tette fel a kérdést mire eléggé meghökkentem és félve válaszoltam.

-Valószínűleg miután jól bevertem annak a baromnak és sittre juttattam volna egy percre sem mozdulnék a szerencsétlen lány mellöl. Majd észrevettem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán. Mi van???
-Megtették...-mondta zokogva és arcába temette kezeit. Másodpercek múlva megértettem amit mondott és nem tudtam elhinni... Miért???  Hogyan??? Én csak, legszívesebben felpofoztam volna azt a szemét állatot. De most nem, nem szabad, hogy bármi állatságot tegyek és ekkor feleszméltem, hogy Zora még mindig ott zokog. Így fogtam magam és odabújtam hozzá.
-Cssssssssssssssss!-próbáltam csitítani.-Most már itt vagyok semmi baj!-mondtam neki gyengéden.
-Csak ez olyan borzasztó tudni, hogy a mai napig tudja hol lakom...-mondta és össze rezzent.
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem meghökkenve. Majd éreztem ahogy a harag és a düh elkezd terjedni a testemben mikor leesett, hogy mitörtént...Legszívesebben ölni tudtam volna! Nem, ez nem lehet igaz, ha ezt már akkor tudtam volna. Na jó Rocky higgadj le, nyugi!
-Hát rájöttél magadtól is ugye?-kérdezte és a szemét lesütve zokogott tovább.-Én csak úgy félek Rocky...Előle menekültem ide és most tessék...Én nem akarom, hogy újra azt tegye velem.-mondta szipogva. Fájt, fájt látni ahogy kisírja a lelkét...nagyon fájt.
-Aaron volt az, ugye? Aki ezt tette veled?-mondtam végül és megsimítottam a csuklóján a heget..Ő csak lassan bólintott és megölelt.-Ne sírj mert az nekem is fáj, kérlek nyugodj meg Ann minden bizonnyal jól van és neked meg itt vagyok én és a többiek is...Rendben? Tudod az volt életem legjobb napja amikor beléd ütköztem a lépcsőházban és soha ismétlem SOHA nem hagynám, hogy az az ember újra megtegye ezt veled! Szeretlek te kis bolond...-mondtam és finoman letöröltem a könnyeit, majd megcsókoltam őt.

Ross

  Bumm, csaptam be az ajtót, ahogy beértem a mosdóba... Egy női sikolyt hallottam és már tudtam, hogy ő az...Ann, talán elkéstem volna??? 

Tizenkettedik fejezet...

Brook

  Ott álltam az ajtó előtt... Az igazat megvalva hiányzott, hiányzott a nevetése, az ölelése meg úgy minden. Tehát rászántam magam és bekopogtam.

-Ki az?-hallatszott odabentről.
-Brook...-válaszoltam és kinyílt az ajtó.
-Gyere be.-mondta Ry végül.
-Figyelj mon...-kezdtük el egyszerre és fogadni mertem volna, hogy olyan vörös a fejem, mint egy rák.
-Azt szeretném mondani, hogy borzasztóan hülyén viselkedtem és azt hiszem egy kicsit féltékeny lettem. Mert hát még is csak Joshról beszélünk a suli legmenőbb fiújáról és...öm...tehát bocsánat. És megértem, ha ezek után látni sem akarsz.-mondta és lehajtotta a fejét.
-Ryland tévedsz... Szerinted ha látni sem akarnálak akkor itt lennék? Nem te voltál az egyetlen aki hülyén viselkedett. Én is eléggé gyerekes voltam bocsi...-mondtam elhúzva a számat.-Én csak nem tudtam mit kezdeni és akkor jöttél te meg aztán ő és.....és tehát minden olyan, olyan nem tudom...kusza...Aztán meg ez az egész é...-hadartam de fogta magát és megcsókolt.
-Szeretlek Brooklyn!-mondta gyengéden és újra megcsókolt.
-Én is nagyon szeretlek, de ha még egyszer Brooklynnak hívsz én komolyan beverek neked egyet cukorpofa.-mondtam nevetve.
-Rendben.-nevetett ő is.-Na akkor mit csináljunk?
-Hát, nem tudom te, hogy vagy vele de én szívesen mennék a Get Shavedbe. Csak előbb még hozom a táskám.
-Rendben akkor én is hozom a telóm és akkor mehetünk.-mondta végül é n meg ygorsan elmentem a táskám ért.

  Csak Rocky és Zora  ült a kanapén és természetesen rögtön felkapták a fejüket az ajtó nyitódásra.

-Tehát akkor szent a béke?-kérdezte Zora mosolyogva.
-Igen és ajjjjj olyan aranyos volt!-mondtam fülig érő vigyorral.
-Cöh az én öcsém.-jelentette ki Rocky egy büszke mosollyal az arcán.
-Na most húzok, sziasztok!-mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót.

Zora

 -Na mi mit csináljunk?-kérdeztem még mindig rekettes hangon.

-Mit szólnál ahhoz, hogy én főzök neked egy teát és te addig kitalálod mien filmet nézzünk meg?-mondta Rocky.

-Imádlak.-mosolyogtam rá. De hirtelen megszólalt a Crazy 4 u a telefonomból.

-Halo?-kérdeztem elhaló hangon.
-Jézus te egyre szarabbul vagy. De most más miatt zaklatlak.-mondta egy hang amit rögtön felismertem Ann.
-Mi az?
-Te mit tennél ha rád izgulna egy 22 éves?-kérdezte teljesen aggódó hanggal.
-Mi? Öm...izé, talán mondanám neki, hogy csak 17 vagyok plusz van pasim?!-válaszoltam értetlenül.
-És ha azt már mondtam de ő azt válaszolta, hogy a kor az csak egy szám a pasid meg semmiről nem fog tudni és elkezdett simogatni??!-mondta és a  hangján érződött, higy mindjárt elsírja magát annyira frusztrált.
-NA JÓ!-kezdtem most már egy kicsit indulatosabban, mert kezdett nagyon idegesíteni, hogy Ann ilyen borzasztó helyzetbe került.-Hol vagy most?
-A lány mosdóban, nem merek kimenni innen.-mondta és most már telljesen kivehető volt, hogy sírt. "Cicus odabent vagy, hahóó! Ugye tudod, hogy a személyzetnek mindenhová van engedélye bemenni. Gyere már mert, hanem akkor bemegyek és akkor nagyon jól fogunk szórakozni..." hallottam a háttérben és lefehéredett az arcom. Rocky is ott állt már mellettem és a derekamnál fogva tartott, mert azt hiszem látta, hogy nem sokáig birok még talpon maradni.
-Na jó figyelj ide, Annabeth most mész és bezárkózól  egy fülkébe és úgy ülsz le, hogy semmid ne látszódjon ki én itt leszek oké? Most leteszem, és te meg NE szólj egy szót se oké? Ne sírj megoldjuk!
-Rendben...-mondta és letette.
-Jézus Isten! Rock add a  telód, ugye neked gyors hívón van Ross?-kérdeztem de már nyomta is a kezembe. 

-Szia tesó mizu?-vette fel Ross a harmadik csengésre.
-Hali Ross, Zora vagyok. Figyelj, hol vagy most?-kérdeztem hadarva és aggódva.
-Szia most értem ide a kocsimhoz mennék Ann ért a Starbucksba.
-Nagyszerű figyelj a barátnődet molesztálja egy elme beteg siess! Komolyan mondom Ross kétségbe esetten ül a női mosdóban és sírdogál mer fél...Siess!

 ~Bíííííííííííííííííííííííppbííííííííííííííííííp~

-Letette...-mondtam elhaló hangon Rockynak aki még mindig engem fogott és most szorosabban átölelt.