2013. december 21., szombat

Huszonhatodik fejezet...

Ryland

  Szóhoz sem jutottam. Nem tudtam elhinni, és felfogni, hogy ezt csinálták velem. Ott hagytak. Egyedül, 16 ezer rajongó előtt. Nyomós okaik kell, hogy legyen nekik, hogy ezt meg tudjam bocsájtani... Persze ekkor még nem tudtam mi vár rám ezután. Ahogy Brookkal haza értünk, egyikünk sem volt kedve beszélni, de nem is nagyon akartunk. Csend. A zavarba ejtő csönd. Amikor az ember elgondolkodhat. De nem sokáig ülhettünk, ott egymagunk, ugyan is nyílt az ajtó és belépett rajta négy ismerős arc. Egy kisírt szemű Zora, egy gondterhelt, Zora kezét fogó Rocky, egy remegő kezű Ross és egy ideges Riker. Azt hittem felrobbanok, amint meg láttam őket. Brook fogott vissza, mielőtt bármit is csináltam volna. Végül kifújtam a levegőt és elszámoltam magam tízig, majd megszólaltam.

-Ezt. Mégis. Hogyan. Képzeltétek?-mondtam lassan minden szót jól kihangsúlyozva.
-Ry figyelj, hallgass ide! Te is jól tudod, hogy nem hagytalak volna ott, ha a dolog ami történt nem lett volna fontos.
-Ross, 16 ezer néző, mi történt? Tudom, hogy ti nem ilyenek vagytok... szóval hallgatlak titeket.-válaszoltam kő kemény arccal.
-ÖSSZEESETT, ELÁJULT!HÁT, NEM ÉRTED? Anna majdnem meg halt...-mondta, és mi mind lefagytunk. Nem tudtam, hogy mi történt, hogy miért hagytak ott... azt hittem, hogy kisebb dolog, de ez? Erre senki nem számított... Láttam, ahogy Brook arcán megindulnak lefelé a könnyek és, ahogy Zora Rocky vállába fúrja fejét és zokogni kezd.
-Sajnálom...-suttogtam, de ekkor Riker szólalt meg.
-De Ross, mi történt vele?
-És most már jobban van?-mondta Brook könnyeit vissza nyelve.
-Hol van most?-kérdezte Rocky.
-Srácok! Nyugi... nem tudjuk mi a baj. Most jelenleg a kórházban van és pihen. Most már sokkal jobban van. Az orvosok csodának tartják, hogy egyáltalán él még, nem tudja senki, hogy mi baja volt. Ezért fogják még pár napig, vagy akár néhány hétig bent tartani kivizsgáláson. 
-Ez megnyugtató hír, hogy jobban van, tényleg sajnálom Ross.-mondtam neki és lehajtottam fejem,nagyon elszégyelltem magam.
-Semmi baj tesó, nem tudhattad, Rik... te hol voltál?-kérdeztem ekkor már félve a választól...
-El kell mondanom valamit...-kezdte lassan.-Szóval történt valami, amiről nehéz beszélni. Kaptam egy videó üzenetet. Egy nő beszélt benne, de én nem láttam őt. Az üzenet Apriltől jött, de a hang még sem az övé volt. Megőrjített az egész, mikor nem sokkal később egy újabb SMS jött benne egy cím. így hát fogtam magam és elrohantam a megadott címre... Mikor benyitottam nem akartam hinni a szememnek April... a földön feküdt és körülötte minden csupa vér.-itt megállt és vett egy mély levegőt, jelezvén, hogy a történet még közel sem ért a végére.- Mellette pedig ott állt, ő a nő aki küldte az üzenetet. Diana.-lesokkolt a név. Nem akartam hinni a fülemnek. És ekkor történt olyan amire senki nem számított.
-Megölte a testvéremet az a... nő? A legjobb barátnőmet? Az embert akire felnéztem?-kérdezte Brook.
-April él kórházban van. David stabilizálta az állapotát.-mondta Riker komoly monoton hangon.
-HOGY TEHETTED EZT?-ordította Brook.-AZ EGÉSZ A TE HIBÁD! HA MOST APRIL MEGHAL AZT SOHA NEM FOGOM MEGBOCSÁJTANI NEKED RIKER ANTHONY LYNCH SOHA!
-De hát stabil az állapota!-érvelt Riker de látszott, hogy megérti Brookot.
-ÉS AKKOR MI VAN? STABIL AZ ÁLLAPOTA? SZUPER ÉS MI VAN HA EGY KÉT NAP UTÁN ÚJRA VISSZA ESIK? AKKOR MI VAN? EBBE BELE GONDOLTÁL RIK? TUDOD MILYEN AZ AMIKOR ELVESZÍTESZ VALAKIT? AMIKOR ANYU ELŐSZÖR KÓRHÁZBA KERÜLT AZT HITTEM VÉGE MINDENNEK  DE AKKOR MEGISMERTEM APRILT FELNÉZTEM RÁ, MERT Ő SEGÍTETT ÖSSZE BARÁTKOZTAM A TÖBBIEKKEL ÉS MOST ELÉM ÁLLSZ AZZAL, HOGY AZ EMBER AKI MELLETT FELNŐTTEM MAJDNEM MEGHALT... NORMÁLIS VAGY TE?-üvöltött Brook torka szakadtából majd elsírta magát és össze csuklott.
-Riker...-sóhajtotta Zora majd oda ment Brookhoz és szorosan átölelte.
-Brook én nem akartam, hogy így érezz. Tudom, hogy az én hibám, de hidd el nincs senki az ég világon aki ne okolná ennyire magát mindenért mint én! Brook tudom, hogy az én hibám és bocsánat...-lefagytam ahogy ezt a kis jelenetet nézetem, még nem tudtam le reagálni. Brook elfordult Rikertől.-Brook, April... terhes.-a szobában néma csend uralkodott. Mindenki Brookot nézte. Még én sem tudtam mit reagáltam volna az ő helyében. És akkor... felállt, könnyes szemével Riker szemébe nézett és oda lépett hozzá.
-Akkor miután közlöd velem, hogy az egyik legfontosabb ember az életemben majdnem meghalt rögtön azt is hozzá teszed, hogy gyereket vár... Nem vagy egy egyszerű eset Riker! Most mégis mit vársz mit csináljak, hogy reagáljam le? -kérdezte majd elment.

  Ahogy az ajtó becsukódott utána akartam rohanni, de Zora megfogott. Ott álltunk tehát mind az öten... némán, összetörve és lesokkolva.Se Brook, se April, se Anna. Msot legyen valaki okos és segítsen, hogy mit tegyek...



4 megjegyzés:

  1. OMFG ÚRISTEN ITS OUUUUUUUUUUUUT úristen végr emegírtad erre vártam máááár mióta!!!! imádtam folytasd!!!!

    VálaszTörlés
  2. édes drága egyetlen nojim.... MIÉRT TARTOTT ILYEN SOKÁIG???!!! remélem a kövi részre nem kell ennyit várni :)

    VálaszTörlés
  3. neeeem kell :D és bocsi T.T (hihi Rin fej) de pont 24.én jön majd a kövi mint ilyen karácsonyi rész :D

    VálaszTörlés
  4. Szia:) nagyon jó már megint, imádom. Bár egy picikét sokat kellett várni mer megérte ,hiszen nagyon jóóó. Már várom a kövi részt. Puszi♥

    VálaszTörlés