No...Never...Ever...

Huszonhetedik fejezet...

2 hónappal később...
(Hallgasd ezt miközben olvasod)

  A karácsony mindig is fontos szerepet töltött be az emberek szívében. Ilyenkor mindenki kétszer átgondolta, hogy mit mond, vagy mit cselekszik. Az adomány vonalak folyamatosan csörögnek, és emberek százai, ezrei tárják ki szívüket és lelküket. A karácsony mindegy, hogy hol és milyen szokások között ünneplik a családról szól és arról, hogy mindenki együtt van és boldog. Ilyenkor az ember elfelejti minden gondját, és kikapcsol egy napra, vagy csak néhány órára. Los Angelesben a karácsony általában meleg és nincsenek mínuszok. A hó se esik sokszor, mégis amikor be sötétedik az ember egészen hidegnek és havasnak érzi a tájat, a házakat és az utcákat. A város csendes és a kertvárosi rész is kihalt. A lakások melegében ott vannak ők is mind a nyolcan, bent a szobában.

Riker

  Ez volt az első karácsonyunk így együtt. Annát hazaengedték, és úgy látszik minden rendben van vele. Bár ettől még vissza-vissza kell járnia kontrollokra, Ross és közte minden rendben. Ez viszont nem mondható el rólam és Brookról... Ha kell beszélünk, de ha nincs okunk egymáshoz szólni meg sem mukkanunk. Amikor April hazajött, mindenki kicsit megnyugodott. Brook és  én már nem veszekedtünk olyan sokat, bár April és Zora mindent megtett a kibékítésünk érdekében, nem nagyon jártak sikerrel. Zora és Rocky... Valamit eltitkoltak, tudom, hisz ismerem az öcsémet. Azt nem tudom, hogy mit, vagy, hogy miért nem akarják, hogy mi is tudjuk. Csak annyit vettünk észre, hogy Rocky mindig rajta tartja a szemét Zorán. Óvja... Én mondom, várom már a napot, mikor megtudjuk mi történt köztük. 

  Ekkor lépett be az ajtón Rocky és Ross egy hatalmas zöld karácsony fával a vállukon.

-Srácok! Itt a fa!-kiáltotta Rocky boldogan és Ryland segítségével lassan bele állította a tartójába.-Jézusom, de éhes vagyok!

-Rocky, karácsony van!-szidta le Zora az öcsémet, a konyhából egy tál mézeskalács. díszítése fölött.

-Most mi van?-kérdezte röhögve Rocky.-Mit mondja, Édes karácsonyfám de éhes vagyok?-erre mindenki elnevette magát, Zora megkapott egy puszit a homlokára.

-Na díszítsük azt a fát.-jelentettem ki és a többiek osztották véleményem hiszen, mindenki a fa körül sürgött és nevetgélt. Én még nem mentem oda, még nem. Ma nagy lépést akarok megtenni de, előtte még gondolkodnom kell. 

  Halkan elhúztam az erkély ajtót és kiléptem. Különös volt ez a mai este Los Angeles-ben. Esett a hó. Ilyen nem sokszor fordul elő. Gyönyörű volt. Ahogy a fények és lámpák villogtak, a hópelyhek ide-oda táncoltak az utcán. Ekkor az ajtó elhúzódott, és Brook lépett ki rajta.

-Riker?-kérdezte félve.

-Igen? Figyelj mindjárt bemegyek, csak...-kezdtem de ő félbe szakított.

-Nem. Bocsánatot szerettem volna kérni amiét olyan hülyén viselkedtem csak tudod... Nagyon szeretem a lányokat, olyanok, mint a testvéreim és... szóval.
-Tudom, és igazából nekem kell bocsánatot kérnem mert, lesokkoltalak. Bocsánat.-válaszoltam lesütött szemmel.
-Riker. Tudom mire készülsz...
-Tényleg? És csak te, vagyis  ömm...honnan és öm fhu, ő nem gond?-hirtelen nagyon ideges lettem, és éreztem, hogy elkezdek izzadni.
-Látszik, és nyugi csak én tudom. minden rendben van, nyugi.-mondta és elmosolyodott.
-Brook, tényleg nem baj?
-Csak azt ígérd meg, hogy nem szúrod el. Rik, nem tudod, hogy ennek a lánynak mennyit kellet szenvednie. Rólad álmodozik amióta az eszét tudja... Szóval ne cseszd el!-mondta és szorosan átölelt.
-nem fogom.-mondtam és viszonoztam ölelését.
-Akkor hajrá, nem érünk rá egész este. Ajándékozni akarok!!-mondta és ezzel beléptünk az ajtón.
-Hát itt vagytok, gyertek már! Mindjárt ajándékozunk.-kiáltotta mosolyogva April és mi oda sétáltunk a kanapéhoz. Olyan szép volt a mosoly az arcán, órákon át tudtam volna nézni. El jött az idő.
Mielőtt, bármit is csinálni szeretnék mondani valamit.-mondtam és azzal oda fordultam Aprilhez.-Nézd. Tudom, nagyon sok mindent elcsesztem, és majdnem megöltetlek. De szeretlek. Igen kimondtam, szeretlek April, teljes szívemből, nem érdekel ki mit mond. soha mást nem szerettem ennyire, mint téged. Azt is tudom, hogy fiatalak vagyunk, és, hogy nem könnyű egy hírességgel járni. Igen ez mind benne van a pakliban.-mondtam majd kifújtam a levegőt és letérdeltem-Szóval, mit mondasz April Redd, hozzám jössz feleségül?-kérdeztem és láttam, hogy April elsírja magát. Félve Brookra pillantottam, akinek szintén könnyes volt a szeme.
-Igen. Igen, hozzád megyek, Riker Anthony Lynch. Leszek a feleséged.-mondta és azzal felhúztam ujjára a gyűrűt. Hát igen. Új év, új élet.