No...Never...Ever...

Harmadik fejezet...

Anna

  Mikor kinyitottam a szemem, egy mosolygó szőke fiú mellett ébredtem.

-Hiányoztál.-jelentettem ki mosolyogva.

-Én mondtam, hogy találkozunk még.-válaszolta.

-Én...tudom és...csak, öm tudod...-nyekegtem összevissza .

-Tudom, és nagyon hiányoztál, de megígértem.-mosolygott.

-És amit ígérsz azt be is tartod.-mondtam.

-Szeretlek!-mondta és mélyen a szemembe nézett.

-Én is.-és ekkor megcsókolt. Hiányzott és azt hiszem most megtaláltam azt a részemet ami még hiányzott belőlem. Jó volt újra ölelni, érezni az illatát, de legjobban megcsókolni...

April

  Mikor reggel kinyitottam a szemem a szobába besütött a nap. Még mindig nem nagyon hittem el azt ami tegnap történt, nagyjából semmit. Azt, hogy itt vagyunk, hogy kikkel vagyunk és és, hogy kinél vagyok. Ekkor vettem észre, hogy mellettem Riker is felébredt. Sokáig néztük egymást mosolyogva, nem tudtam mit mondani. Végül ő törte meg a csendet.

-Azt ugye felfogták, hogy nem fogunk felettük "papás-mamásat" játszani?-kérdezte szórakozottan, de mosolyogva.

-Nagyon remélem.-válaszoltam nevetve reket hangon.-Viszont én elég éhes vagyok és nektek egy fél óra múlva próba.

-Jó gyere menjünk!-és azzal megfogta kezemet, hogy kivezessen a szobából.

  Elkezdtük csinálni a reggelit, azt ugyan már nem tudom, hogy hogyan de mindketten tetőtől talpig vajasak lettünk. A többiek lassan felébredtek és lassan elkezdtek kiszivárogni. Érdekes volt számomra, hogy nem csak én töltöttem az éjszakát máshol. jó volt látni azt a maradék három mosolygós fejet ébredés után. Jeszus! Lassan tényleg olyan leszek, mint egy anyuka...

-Lehet, hogy hülyén fog hangzani a kérdés de, hogy a francba vagytok mindketten ilyen vajasak?-kérdezte Brook érdeklődő arccal. Most jöttem rá, hogy milyen hülyén is nézhetünk már ki. Egy 19 és egy 20 éves ember áll a konyhában és tetőtől talpig vajas méghozzá olyan idiótán mosolyog, mint a tejbe tök.

-Ez egy hosszú komplikált történet.

Zora

  Miután a fiúk elmentek a lányokkal vissza mentünk a lakásunkba. Szerintem épp úgy viselkedtünk, mint minden más korunk beli lány egy ilyen felfoghatatlan dolog után. Magyarán szólva elkezdtünk fel s alá ugrálni örömünkben. Mikor már viszonylag lehiggadtunk akkor szépen fogtuk magunk és lezuhantunk a kanapéra.

-Te jó ég!-jelentettem ki.

-Mesélj, ki vele Zo!-mondta gyorsan Anna és Brook szinte egyszerre.

-Mit meséljek? Hogy ez volt létezésem legjobb éjszakája, vagy, hogy van pasim?-mondtam boldogan.-Csak..csak...

-Félsz.-mondta April megértően ekkor már a lányok is megértették, hogy miről vagy inkább kiről van szó.

-Zora semmi baj nem lesz most már többen vagyunk megvédünk, nyugi.-mondta Anna megnyugtató hangon.

-Igazad van, na azért nem csak én voltam így ezzel az éjszakával ugye?-kérdeztem sunyi kis mosollyal az arcomon.

-Istenem olyan kis cuki és kedves és áááááá nagyon ari!!!!!-kiálltotta Brook.

-Brook ennél szebb meghatározást még soha nem hallottam egy 15 éves szájából.-mondta Anna cinikusan.

-Fogd be!-vágott vissza Brook kedvesen, de akkor már ő is röhögött.-De ha ennyire cukkolsz halljuk a te történeted.

-Milyen volt újra vele lenni?-kérdeztem.

-Borzasztóan jó! Annyira hiányzott és nem is tudom, hogy történhetett  mind ez mintha a sors akarta volna.-mondta mosolyogva.

-Nos, nagyon szépek voltak ezek a gyermek ded gondolatok, ám ha szeretnétek valami érett "mesét" hallani akkor ajánlom magamat...-kezdte volna April, de akkor megzizzent a tejója.-Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!-kiabálta nevetve és szinte már sírva.

-Szerintetek nála ez az érett meg fogalmazás?-kérdeztem kérdően.

-Meg lehet.-értett velem egyet Anna. Ekkor April dugta a a szemünk alá a mobilját. Az SMS amit kapott így szólt.: 

"Remélem megfelel! Igen tudom, hogy ez egy kicsit rövidebb lett, de nagyon sok volt a dolgom és azt  is szeretném, ha egy kicsit izgulnátok...:D Vajon mi állt abban az SMS-ben? És mi történt April-el? Minden kifog derülni...idővel..."