Zora
52. nap.:
Nem ez nem lehet, nem találhatott ilyen könnyen rám...Miért? Ezt a sors akarta mindenki elment és tessék. Könnyű préda ez, ez szánalmas, és most tessék rettegek. És most itt fekszem védtelenül és gyengén...Miért utál engem mindenki ennyire?
1 héttel ez előtt...
Brook
45 nap büszke vagyok magamra. Már csak egy hétig kell kibírnunk a fiúk nélkül. A lányok még nem értek haza a munkából és egyéb elfoglaltságaikról, így egyedül voltam otthon. Már épp bekapcsoltam a TV-t mikor megcsörrent a vonalas.
-Haló?-szóltam bele.
-Jónapot. Miss Brooklyn Evens-el szeretnék beszélni.-mondta egy érces férfi hang.
-Én vagyok az, öm valami baj van?
-Miss Evens, az édesanyjáról van szó én doktor Anderson vagyok...
-Mi mi történt anyuval doktor úr kérem....-mondtam és elkezdtem sírni, bőgni és belül tombolni. Mi van ha valami történik anyuval akkor velem mi lesz egyedül maradok és és árva leszek...Nem ez nem történhet meg velem.
-Hölgyem nyugodjon meg, nos az édesanyját bekellet vinnünk az Atlantai kórházba....-itt egy kis szünetet tartott.-Rákos daganat gyanújával...
-Mi?! Doktor úr és ez gyógyítható, vagy ez most mit jelent....Kérem.-mondtam zokogva.
-Ez a daganat nagyon úgy látszik, hogy rossz indulatú, de van esély a gyógyulásra.
-Köszönöm doktor úr most azonnal oda utazok.-mondtam szipogva.
-Nincs mit és, kérem vigyázzon magára. Viszontlátásra.
-Viszlát.
Nem volt időm, erőm szólni a lányoknak, így írtam nekik egy levelet. Majd gyorsan összedobtam pár cuccot és rohantam ki a házból. A szemem könnyekben úszott mikor, leintettem a taxit. Gyorsan előkaptam a telóm és csak egyetlen név jutott eszembe akivel most tudtam beszélni. Ryland.
-Ry? Tudsz velem beszélni?-kérdeztem bőgve.
-Brook, persze te jó ég mi a baj, miért sírsz?-kérdezte aggódva.
-Anyukám kórházba került, rákos...
-Mi?! Jézus Isten melyikbe?-kérdezte megrémülve.
-Atlanta, én most hazamegyek...
-Figyelj csak, amint oda érsz hívj rendben és Brook...
-Igen?-szipogtam.
-Minden rendben lesz, szeretlek.
-Én is téged.-mosolyodtam el majd letette.
-Elment. Atlantába.-jelentettem ki komor hanggal.
-De miért?-kérdezte Anna.
-Anyukája beteg lett. Rákos.-mondtam mikor meg szólalt a Gang of rythem a telómból.
-Bocs mindjárt jövök vissza.-mondtam és ki sétáltam a szobából.
-Igen?-szóltam bele.
-April, édesem annyira hiányzol!-szólt bele egy hang. Az apám...
-Apa?
-Igen anyádtól tudom, hogy most Los Angeles-ben élsz a barátaiddal. Szeretnek veled találkozni!
-Mi?!-nem tudtam, hogyan reagáljam le ezt az egész szituációt, apám találkozni szeretne velem.-Te, te...hol?-mondtam végül egy nagy sóhajtás közepette.
-Miami-ban csak egy nap kérlek, adj egy esélyt csak egy esélyt!-könyörgött. Nem tudom, hogyan vagy inkább, hogy miért de bele menetem.
-Rendben, még ma elindulok.
-Köszönöm.
-Nincs mit.-és leraktam.
-Ki volt az?-kérdezték a lányok szinte egyszerre.
-Az apám....-válaszoltam halkan. És elkezdtem összepakolni.
-Haló?-szóltam bele.
-Jónapot. Miss Brooklyn Evens-el szeretnék beszélni.-mondta egy érces férfi hang.
-Én vagyok az, öm valami baj van?
-Miss Evens, az édesanyjáról van szó én doktor Anderson vagyok...
-Mi mi történt anyuval doktor úr kérem....-mondtam és elkezdtem sírni, bőgni és belül tombolni. Mi van ha valami történik anyuval akkor velem mi lesz egyedül maradok és és árva leszek...Nem ez nem történhet meg velem.
-Hölgyem nyugodjon meg, nos az édesanyját bekellet vinnünk az Atlantai kórházba....-itt egy kis szünetet tartott.-Rákos daganat gyanújával...
-Mi?! Doktor úr és ez gyógyítható, vagy ez most mit jelent....Kérem.-mondtam zokogva.
-Ez a daganat nagyon úgy látszik, hogy rossz indulatú, de van esély a gyógyulásra.
-Köszönöm doktor úr most azonnal oda utazok.-mondtam szipogva.
-Nincs mit és, kérem vigyázzon magára. Viszontlátásra.
-Viszlát.
Nem volt időm, erőm szólni a lányoknak, így írtam nekik egy levelet. Majd gyorsan összedobtam pár cuccot és rohantam ki a házból. A szemem könnyekben úszott mikor, leintettem a taxit. Gyorsan előkaptam a telóm és csak egyetlen név jutott eszembe akivel most tudtam beszélni. Ryland.
-Ry? Tudsz velem beszélni?-kérdeztem bőgve.
-Brook, persze te jó ég mi a baj, miért sírsz?-kérdezte aggódva.
-Anyukám kórházba került, rákos...
-Mi?! Jézus Isten melyikbe?-kérdezte megrémülve.
-Atlanta, én most hazamegyek...
-Figyelj csak, amint oda érsz hívj rendben és Brook...
-Igen?-szipogtam.
-Minden rendben lesz, szeretlek.
-Én is téged.-mosolyodtam el majd letette.
April
-De miért?-kérdezte Anna.
-Anyukája beteg lett. Rákos.-mondtam mikor meg szólalt a Gang of rythem a telómból.
-Bocs mindjárt jövök vissza.-mondtam és ki sétáltam a szobából.
-Igen?-szóltam bele.
-April, édesem annyira hiányzol!-szólt bele egy hang. Az apám...
-Apa?
-Igen anyádtól tudom, hogy most Los Angeles-ben élsz a barátaiddal. Szeretnek veled találkozni!
-Mi?!-nem tudtam, hogyan reagáljam le ezt az egész szituációt, apám találkozni szeretne velem.-Te, te...hol?-mondtam végül egy nagy sóhajtás közepette.
-Miami-ban csak egy nap kérlek, adj egy esélyt csak egy esélyt!-könyörgött. Nem tudom, hogyan vagy inkább, hogy miért de bele menetem.
-Rendben, még ma elindulok.
-Köszönöm.
-Nincs mit.-és leraktam.
-Ki volt az?-kérdezték a lányok szinte egyszerre.
-Az apám....-válaszoltam halkan. És elkezdtem összepakolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése