Zora
Öm, oké, mindenki elhúzott tehát csak én és Anna maradtunk.
-Na mit csináljunk Ann?-kérdeztem érdeklődve.
-Nos, nézzük csak van itthon babapiskóta és temérdek csoki...-mondta elgondolkodva.
-Forró csoki és kockulás?-kérdeztem.-Olyan fáradt vagyok, bah, a főnököm itt cseszegetett egész nap, na gyere szenvedjünk a kanapén.-mosolyogtam rá.
-Tetszik!-mosolygott vissza együtt érzően. Úgy, hogy neki álltunk a forró csokik elkészítéséhez és pár perc múlva már a kanapén fetrengtünk és szenvedtünk a laptopunkkal az ölünkben és egy-egy pár bögrével a kezünkben. Fáradtan lépegettünk a csatornák között, mikor ismerős hangok törték meg fülünket. Ők...a fiúk.
-Vááá! R5 koncert élőben. De jó! Várj mióta van nekünk ilyen csatornánk?-kérdeztem egy kicsit elgondolkodva.
-Mióta van nekünk TV-nk?-kérdezett vissza szintén elgondolkodó arccal, mire én csak megvontam a vállam. Körübelül olyan 10 perc múlva leesett, hogy mekkora barmok vagyunk és kitört belőlünk a nevetés, pont mikor szünetet tartottak a fiúk a koncerten.
Úgyhogy gondoltam csekkolom a twitterem.
@April_Redd_official.:
A napsütéses Malibu...Érdekes nap az biztos ;)
@Brooklovesyou<3.:
Otthon édes otthon...Jelentem Atlanta megérkeztem!
@Rydelr5.:
Hiányoznak a lányaim...:( @April_Redd_official @Zoraaa^.^ @Anna_Dreamgirl
és @Brooklovesyou<3 !!
Válaszok.:
@Rossr5.:
Így igaz! :)
@Bonieeee*_*.:
Istenem Ross bárcsak én lennék az a szerencsés lány!
Nincs több bejegyzés...
Ekkor Anna kezdett el énekelni a One way or another-re. Érdekes volt nézni ahogy ott fel alá ugrál és közben énekel egészen hasonlított egy éhező majomra.
-Ann? Ugye tudod, hogy valaki már vagy egy olyan 3 perce csörget,-kérdeztem.
-Upsz, tényleg.-mondta és gyorsan felvette.-Mi van?
-Ki az?-kérdeztem.
-Jade, te nem vagy normális...hogy mi?-mondta, vagy inkább ordította.-Öm, igen persze, hogyne máris megyek, de melyik korház vagy hol?-kérdezte és valamit gyorsan ráfirkantott egy lapra, majd letette.
-Mi az mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Jade terhes lett.-mondta elszörnyedett arccal.
-Mi van kitől? Zyan?-kérdeztem félve a fejemet lehajtva.
-Mi van, te, te ezt honnan tudod? Mióta tart a kapcsolatuk?-kérdezte csodálkozva.
-Az most mindegy inkább siess, mert ha ezt Andy megtudja ott kő köbön nem marad...-mondtam majd bólintott.
-Igaz, ma ott alszok a kórházban meg leszel egyedül?-kérdezte aggódva???
-Öm, persze, de ugye tisztában vagy azzal, hogy 17 vagyok...-mondtam neki mosolyogva.
-Szia, majd hívlak.-azzal ki sétált az ajtón.
Amint beértem a kórházba a recepciónál álló hölgyhöz rohantam.
-Jó estét! Jade Wilson-t keresem.-mondtam zaklatottan.
-23 szoba, első emelet, bal folyosó...-válaszolt a hölgy monoton hangon.
(Ezzel a zenével olvasd most az egyszer....http://www.youtube.com/watch?v=gtGrVfrEiVI)
Folyosók fehér falai suhantak el mellettem ahogy futottam fel a lépcsőn. Minden fokot kettesével szedtem. Az a tipikus fertőtlenítő szag facsarta az orrom. Tagadhatatlanul egy kórház volt. És végül fel értem. 15, 17, 18 mosódtak el a számok az ajtókon. A fejemben megszólaltak a hangok....azok a bizonyos hanmgok és szavak amik
et Jade mondott nekem mikor megismerkedett Andyvel. "Azt mondta imád..." "hercegnő így szólít..." Andy az a fekete hajú, ott középen..." "olyan gáz volt meg látott, de olyan cuki imádom..." , ahogy ezek a mondatok összemosódtam a szobákból jövő furcsa zajok, sikítások és kiabálásokkal szemeimbe könny szökött. De nem sokáig maradt időm szomorkodni, ugyan is egy mély dühös férfi hangot halottam és egy nő sírását.rögtön felismertem mindkettő hangot. Andy volt az és Jade, veszekedtek...
-Nem Jade ezt most nem úszod meg, utoljára kérdezem KIÉ A GYEREK??-ordította, mikor benyitottam.
-Andrew most állj le!-üvöltöttem erre elhallgatott és síri csönd lett úrrá a szobában, az emeleten, a kórházban.
-Te ebből maradj ki szöszke!-mondta mérgesen. Ennyi kimondta azt a nevet amit utálok. Itt már nem csak Jaderől volt szó...
-Nem!-majd fogtam magam és kitoltam a szobából.
-Köszönöm!-szipogott Jade.-Ugye itt maradsz velem?-kérdezte végül.
-Igen, itt.-mondtam picit elmosolyodva.
-Na mit csináljunk Ann?-kérdeztem érdeklődve.
-Nos, nézzük csak van itthon babapiskóta és temérdek csoki...-mondta elgondolkodva.
-Forró csoki és kockulás?-kérdeztem.-Olyan fáradt vagyok, bah, a főnököm itt cseszegetett egész nap, na gyere szenvedjünk a kanapén.-mosolyogtam rá.
-Tetszik!-mosolygott vissza együtt érzően. Úgy, hogy neki álltunk a forró csokik elkészítéséhez és pár perc múlva már a kanapén fetrengtünk és szenvedtünk a laptopunkkal az ölünkben és egy-egy pár bögrével a kezünkben. Fáradtan lépegettünk a csatornák között, mikor ismerős hangok törték meg fülünket. Ők...a fiúk.
-Vááá! R5 koncert élőben. De jó! Várj mióta van nekünk ilyen csatornánk?-kérdeztem egy kicsit elgondolkodva.
-Mióta van nekünk TV-nk?-kérdezett vissza szintén elgondolkodó arccal, mire én csak megvontam a vállam. Körübelül olyan 10 perc múlva leesett, hogy mekkora barmok vagyunk és kitört belőlünk a nevetés, pont mikor szünetet tartottak a fiúk a koncerten.
Úgyhogy gondoltam csekkolom a twitterem.
@April_Redd_official.:
A napsütéses Malibu...Érdekes nap az biztos ;)
@Brooklovesyou<3.:
Otthon édes otthon...Jelentem Atlanta megérkeztem!
@Rydelr5.:
Hiányoznak a lányaim...:( @April_Redd_official @Zoraaa^.^ @Anna_Dreamgirl
és @Brooklovesyou<3 !!
Válaszok.:
@Rossr5.:
Így igaz! :)
@Bonieeee*_*.:
Istenem Ross bárcsak én lennék az a szerencsés lány!
Nincs több bejegyzés...
Ekkor Anna kezdett el énekelni a One way or another-re. Érdekes volt nézni ahogy ott fel alá ugrál és közben énekel egészen hasonlított egy éhező majomra.
-Ann? Ugye tudod, hogy valaki már vagy egy olyan 3 perce csörget,-kérdeztem.
-Upsz, tényleg.-mondta és gyorsan felvette.-Mi van?
-Ki az?-kérdeztem.
-Jade, te nem vagy normális...hogy mi?-mondta, vagy inkább ordította.-Öm, igen persze, hogyne máris megyek, de melyik korház vagy hol?-kérdezte és valamit gyorsan ráfirkantott egy lapra, majd letette.
-Mi az mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Jade terhes lett.-mondta elszörnyedett arccal.
-Mi van kitől? Zyan?-kérdeztem félve a fejemet lehajtva.
-Mi van, te, te ezt honnan tudod? Mióta tart a kapcsolatuk?-kérdezte csodálkozva.
-Az most mindegy inkább siess, mert ha ezt Andy megtudja ott kő köbön nem marad...-mondtam majd bólintott.
-Igaz, ma ott alszok a kórházban meg leszel egyedül?-kérdezte aggódva???
-Öm, persze, de ugye tisztában vagy azzal, hogy 17 vagyok...-mondtam neki mosolyogva.
-Szia, majd hívlak.-azzal ki sétált az ajtón.
Anna
-Jó estét! Jade Wilson-t keresem.-mondtam zaklatottan.
-23 szoba, első emelet, bal folyosó...-válaszolt a hölgy monoton hangon.
(Ezzel a zenével olvasd most az egyszer....http://www.youtube.com/watch?v=gtGrVfrEiVI)
Folyosók fehér falai suhantak el mellettem ahogy futottam fel a lépcsőn. Minden fokot kettesével szedtem. Az a tipikus fertőtlenítő szag facsarta az orrom. Tagadhatatlanul egy kórház volt. És végül fel értem. 15, 17, 18 mosódtak el a számok az ajtókon. A fejemben megszólaltak a hangok....azok a bizonyos hanmgok és szavak amik
et Jade mondott nekem mikor megismerkedett Andyvel. "Azt mondta imád..." "hercegnő így szólít..." Andy az a fekete hajú, ott középen..." "olyan gáz volt meg látott, de olyan cuki imádom..." , ahogy ezek a mondatok összemosódtam a szobákból jövő furcsa zajok, sikítások és kiabálásokkal szemeimbe könny szökött. De nem sokáig maradt időm szomorkodni, ugyan is egy mély dühös férfi hangot halottam és egy nő sírását.rögtön felismertem mindkettő hangot. Andy volt az és Jade, veszekedtek...
-Nem Jade ezt most nem úszod meg, utoljára kérdezem KIÉ A GYEREK??-ordította, mikor benyitottam.
-Andrew most állj le!-üvöltöttem erre elhallgatott és síri csönd lett úrrá a szobában, az emeleten, a kórházban.
-Te ebből maradj ki szöszke!-mondta mérgesen. Ennyi kimondta azt a nevet amit utálok. Itt már nem csak Jaderől volt szó...
-Nem!-majd fogtam magam és kitoltam a szobából.
-Köszönöm!-szipogott Jade.-Ugye itt maradsz velem?-kérdezte végül.
-Igen, itt.-mondtam picit elmosolyodva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése