Epilógus - 2014. Augusztus 22.
Zora
-Szóval ez lenne a mi kis történetünk.-mondtam, és végig néztem a vendégeken.-Hallhatták, hogy miként szeretett egymásba ez a néhány fiatal, és, hogyan rontottak el sok mindent. Tudják sokáig gondolkodtam azon, hogy mit is kéne egy esküvői beszéd/köszöntő végére mondani. Magyarázzam el, hogy Brook és Ry miért mentek szét, vagy azt, hogy mi lett volna ha April és Riker életébe se James, se Diana nem jelent volna meg? De gondolom arra is kíváncsiak, hogy Anna és Ross honnan ismerték már egymást, vagy arra, hogy jómagam miért döntöttem úgy, hogy LA-be költözök. Nos ezekre a kérdésekre sokféle válasz megadható. Lehet jó, lehet rossz. De minden esetre két dolog biztos. Az egyik, hogy a fiúk valószínűleg már elfelejtették, hogy nekik is van lakásuk, a másik pedig az, hogy most bebizonyosodott, az amit már mindenki sejtett. Hogy mi egy család vagyunk.-fejeztem ekkor be és a közönség ekkor már állva tapsolt. Voltak olyanok akik sírtak, de olyanok is akik csak mosolyogva csak bólogattak, valószínűleg azt gondolva, hogy "Hát igen, egyszer én is voltam fiatal...". Meghajoltam majd felemeltem a poharam, és tekintetemmel megkerestem az asztal társaságunkat és végig néztem rajtuk. Riker mellett egy kis etetőszékben ült a picurka Elizabeth. A babának barna haja és hatalmas nagy barna szemei voltak, pont, mint az anyukájának. A kislány mellett, szintén etető székben ült a grimaszoló kisfiam, Reef és a szinten hasonló agyi kapacitással rendelkező, grimaszoló férjem Rocky. Mellettük Annabeth kezén egy jegygyűrűvel és Ross ült. Aztan ott volt még Ryland és Brook, akik szakításuk ellenére egész jó barátok lettek. És ekkor tekintetem találkozott egy vörös hajú ismerős alakkal. April szeme csillogott tudtam, hogy sírt és azt is tudtam, hogy ezt úgy se vallaná be. Ekkor hamiskás mosollyal rám nézett és felemelte azt a kezét amelyiken a gyűrű volt, fejét meg lassan ingatta. Ismertem őt tudtam mit gondol.: "Csak egy papír az egész, nem értelek titeket". Én pedig csak mosolyogtam, és mosolyogtam.
-Az ifjú párra!-mondtam és a vendégek, kántálták utánam.
-Az ifjú párra.
Amikor vissza értem az asztalunkhoz, mindenki megtapsolt és Rockytól kaptam egy puszit a fejemre.
-Akkor, most vége?-kérdezte ekkor hirtelen Brook.
-Felnőttünk.-mondta ekkor Ryland.
-Csak a magad nevében beszélj.-mondtam neki nevetgélve és a bagettekkel kardozó Rossra és Rockyra mutattam.
-Tudjátok fura lesz.-mondta ekkor Anna és erre a két fiú is abba hagyta a bohóckodást.
-Nekem mondod? Feleség vagyok!-mosolyogta April.
-Nem ezt most komolyan mondom. Fura lesz nem arra haza menni, higy valaki épp a kanapén nyalja falja egymást, vagy arra, hogy senki sem sír vagy nevet.
-Fura lesz az, hogy senki sem lesz aki ugrálva fangörlingel egy Tv műsor után.-csatlakozott Ross.
-Meg az, hogy lesz egy külön fürdőnk és nem kell osztozkodni.-mondta Riker.
-És az, hogy 17 évesek helyett, most kisbabákra kell oda figyelnem.-tette hozzá April.
-Vagy az, hogy végre normális francia ágyon alszunk.-röhögött Rocky.
-De talán még se lesz annyira fura. Hisz az emberek mindig változnak, egy idő után ebbe is belejövünk majd.-mondtam és kicsit könnyeimmel küszködtem .
-Édes istenem a szülés után minden nő bölcs lesz?-kérdezte Rocky mire mindenki elrögte magát én pedig megcsókoltam őt.
-De egyet ígérjetek meg.-kezde Brook.-Hogy bármikor jöhetek hozzátok ha baj van.-mondta majd betette a kezét középre.
-És segítetek, ha csaj problémám van!-rakta be kezét Ryland is.
-Meg azt, hogy ha elegem lesz Rikből mehetek hozzátok kést dobálni.-mondta April és kezét ő is berakta.
-De akkor azt is igérjétek meg, hogy nem hagyjátok, hogy a kutya ólba kössek ki esténként.-kontrázott Rik és ő is úgy cselekedett, mint a többi.
-Ígérjétek meg, hogy sose hagyjátok, hogy a média közénk álljon.-mondta Ross és ő is betette kezét.
-És, ha kórházba kerülök, akkor hoztok fagyit!-csatlakozott Ann is.
-Meg azt, hogyha Zora random sírni kezd, akkor segítetek kitalálni a baja.-mondta nevetve Rocky és ő is be tette kezét.
-És végül azt, hogy soha sem felejtjük egymást!-mondtam majd én is betettem kezem.
-Meg azt, hogyha Zora random sírni kezd, akkor segítetek kitalálni a baja.-mondta nevetve Rocky és ő is be tette kezét.
-És végül azt, hogy soha sem felejtjük egymást!-mondtam majd én is betettem kezem.
-Ígérjük!-hangzott el a válasz és így is lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése