2013. március 20., szerda

Tizedik fejezet...


April

  Brooklyn után rohantam be a szobájába és a legrosszabra számítottam...Hát igen, aszt hiszem jól tettem. Brook most újra 8 éves lett és hirtelen minden baját kiadta magából, ott zokogott a fejét egy párnába nyomva. Ismertem ezt az érzést mikor minden tönkre megy és semmi nem sikerül. Óvatosan leültem az ágyára és megsimítottam a haját.

-Na jó kis csillag, mi történt?-kérdeztem bársonyos hangon.
-Se-e-mih.-szipogta.
-Oké ezt nem veszembe, tehát?-mondtam most már határozotabban.
-jóh-hó teh-áth...-szipogta még mindig érthetetlenül. Már láttam, hogy  most ezzel semmire sem megyek.
-Figyelj, most kimegyek és addig nyugpodj meg. Hagylak és akkor este vissza nézek rendben.-kérdeztem mire ő csak bólintott.-És Brook akkor már az egész történetet szeretném hallani okés?
-Ahha.

  Majd kimentem és az ajtót halkan becsuktam magam után. A nappaliban már ott ült mindenki, kivéve Rylandet. Amint beértem öt kiváncsi szempár meredt rám.

-Esélytelen.-mondtam kicsit csüggedten.-Azt mondtam neki, hogy majd este megbeszéljük, addig nyugodjon meg. Ami azt jelenti, hogy ma már nem fogjuk őt látni...-válaszoltam végül és meg értették.-Ry?-kérdeztem.
-Hosszú.-legyintett Rik. Kezdett minden összeállni a fejemben, hogy mi történt Brookkal...
-Na mindegy, aszt hiszem mindannyian tudjuk mit történik most odabent.-mondta egy kicsit kuncogva Zora.-Igaz lányok?-ezen már én is elmosolyodtam.
-Hát igen, azok a régi szép  idők...-mondta Ann egy kicsit bele merülve a gondolataiba.
-Beavatnátok minket is, vagy még titokzatoskodtok egy darabig?-kérdezte Ross enyhén sértetten.
-Okké egy feltétellel! Ha mi is kérdezhetünk néhány dolgot.-mondta zo.
-Legyen.-nyújtotta kezét a mellette ülő Rocky és cinkosan mosolyogtak egymásra. Akkor észre vettem, hogy még mindig állok, így fogtam magam és leültem gyorsan Riker mellé.
-Jó én kezdem.-szólalt meg Ross.-Tehát szerintetek mit csinál most Brook?
-Most komolyan?-kérdezte Ann, mire a fiúk szinte egy emberként  válaszolták, hogy "igen".-Zora?-mondta hülye mosollyal Ann, ami azt jelentette, hogy folytassa inkább Zo.
-Öhm..tehát-kezdte elpirulva.-Brook most valószínűleg kisírt szemekkel fekszik fejét a párnába fúrva sírdogál és egy ideig Ryt fogja osztogatni, majd fogja a telóját és megnéz egy videót és utána sírva zenét hallgat.-fejezte végül be hosszadalmas monológját Zo, mire a fiúk elismerően bólintottak.
-Akkor most mi!-jelentettem ki.-Fiúk, hogy hívták az utolsó lányt akivel jártál?-kérdeztem elégedetten.
-Hú......öhm, Beth.-mondta Ross.
-Dana.-ez Rik volt.
-Lori.-közölte végül Rocky. Majd mind hárman jót röhögtek az értetlen fejünkön.
-Várj, ha most az jön, ez nem ér mi meg éjszakákat sírtunk át miattatok....-utánozta Ross egy lány hangját hozzá kell tennem pocsékul. Mi a lányokkal csak csöndben össze néztünk és szerencsétlenségünkre a fiúk ezt gyorsan fel fogták...
-Ez komoly?-kérdezte Rik és láttam valamit az arcán, mintha, egy büszke de ugyan akkor meghatott mosoly futott át az arcán. Én csak bólintottam, ahogy a többiek is. 

  Még elvoltunk egészen vacsi végéig a hülyébbnél, hülyébb kérdésekkel és, hát nevettünk ettünk , ittunk, tökéletes parasztos hangulat. A fiúk az este végére úgy döntöttek, hogy itt alszanak nálunk, szerintem már el is felejtették, hogy nekik is van saját lakásuk.

Zora

   22:56 néztem meg az órámat. A takarómat felhúztam a nyakamig, mert fáztam, míg Rockyra vártam. Amíg ő zuhanyozott eszembe jutott, hogy te jó ég a pasim nem más, mint Rocky Mark Lynch...Lányok ezrei álmodnak arról, ami most velem és a lánykákkal történik. Emlékszem mikor reggel azért késtünk a suliból, mert késő estig chateltünk, hogy milyen eszményien (Kalmár...) csinosak a fiúk vagy mert egy USTREAM-et vártunk. Hát, igen régen még én is csak egy voltam a sok rajongóból és most tessék, így mondja nekem bárki, hogy ez csak egy álom! Pedig pár évvel ezelőtt még talán magamnak sem hittem volna el, hogy egyszer azt fogom várni, hogy ez a nyomorék kijöjjön a fürdőszobából. Végül arra lettem figyelmes, hogy valaki behuppant mellém az ágyba és adott egy puszit a homlokomra. Elmosolyodtam és felé fordultam.

-Te tényleg sírtál miattam?-kérdezte aggódva.
-Ühüm.-válaszoltam félve.
-Szeretlek!-mondta és át karolt.
-Én is!-sutogtam, mire megcsókolt. Igen kétség nélkül imádom ezt a srácot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése