April
Még mindig nem tudtam, hogy hova megyünk és most már tényleg nagyon érdekelt ugyan is valahol az erdő közepén voltunk.
-De most komolyan Rik hova megyünk?-kérdeztem izgatottan ám akkor ráeszméltem, hogy mindent olyan homályosan látok...Jaj ne! Nincs bent a kontak lencsém és nem is hoztam. Így hát muszáj lesz a szemüvegemet felhúzni...De mi van ha kinevet, bár csak nem vagy áááááá ez megőrjít!
-Ennyire érdekel?-kérdezte egy laza mosollyal az arcán.-Valamin nagyon gondolkozol kivele.-mondta kedves hangon.
"Most vagy soha!" gondoltam magamban.-Tehát van még valami amit nem mondtam el neked...-mondtam és gyorsan elő kaptam a táskámból a szemüvegem és felettem.-Szemüveges vagyok...-mondtam és elhúztam a számat.
-Meg csodaszép és most Miss Redd, legyen szíves kiszállni.-mondta majd egyik kezével átnyúlt, hogy kinyissa az ajtót és ekkor megláttam valamit a kezén.
-Add ide a kezed!-mondtam neki mosolyogva. És tényleg a szemem nem csalt ott volt a kezén az... Egy karkötő amire az volt ráírva kék betűkkel, hogy "Forever yours, I'll always rember you! April. Emlékeztem erre, még akkor adtam neki mikor az első koncertjükre mentünk a lányokkal... Ez két éve volt és még mindig meg volt neki! Nem tudtam, hogy mosolyogjak, sikítsak vagy örömömben sírjak. De egyben biztos voltam, hogy olyan vörös lett a fejem, mint egy cékla...
-Azt még két éve kaptam aszt hiszem a második koncertünk volt egy vörös hajú lány adta...-mondta mosolyogva.
-Nem hiszem el, hogy még mindig meg van!-mondtam meghökkenve.
-Már miért ne lenne?-mondta édes hangon majd finoman megcsókolt.-De most már menjünk!
Mikor kiszálltunk a kocsiból semmit nem láttam mert már este volt. Mikor megszokta a szemem a sötétet egy ház alakja rajzolódott ki. "Riker Anthony Lynch mit terveztél te?"
gondoltam magamban ahogy kézen fogott és elindult velem a ház felé.
-De most komolyan Rik hova megyünk?-kérdeztem izgatottan ám akkor ráeszméltem, hogy mindent olyan homályosan látok...Jaj ne! Nincs bent a kontak lencsém és nem is hoztam. Így hát muszáj lesz a szemüvegemet felhúzni...De mi van ha kinevet, bár csak nem vagy áááááá ez megőrjít!
-Ennyire érdekel?-kérdezte egy laza mosollyal az arcán.-Valamin nagyon gondolkozol kivele.-mondta kedves hangon.
"Most vagy soha!" gondoltam magamban.-Tehát van még valami amit nem mondtam el neked...-mondtam és gyorsan elő kaptam a táskámból a szemüvegem és felettem.-Szemüveges vagyok...-mondtam és elhúztam a számat.
-Meg csodaszép és most Miss Redd, legyen szíves kiszállni.-mondta majd egyik kezével átnyúlt, hogy kinyissa az ajtót és ekkor megláttam valamit a kezén.
-Add ide a kezed!-mondtam neki mosolyogva. És tényleg a szemem nem csalt ott volt a kezén az... Egy karkötő amire az volt ráírva kék betűkkel, hogy "Forever yours, I'll always rember you! April. Emlékeztem erre, még akkor adtam neki mikor az első koncertjükre mentünk a lányokkal... Ez két éve volt és még mindig meg volt neki! Nem tudtam, hogy mosolyogjak, sikítsak vagy örömömben sírjak. De egyben biztos voltam, hogy olyan vörös lett a fejem, mint egy cékla...
-Azt még két éve kaptam aszt hiszem a második koncertünk volt egy vörös hajú lány adta...-mondta mosolyogva.
-Nem hiszem el, hogy még mindig meg van!-mondtam meghökkenve.
-Már miért ne lenne?-mondta édes hangon majd finoman megcsókolt.-De most már menjünk!
Mikor kiszálltunk a kocsiból semmit nem láttam mert már este volt. Mikor megszokta a szemem a sötétet egy ház alakja rajzolódott ki. "Riker Anthony Lynch mit terveztél te?"
gondoltam magamban ahogy kézen fogott és elindult velem a ház felé.
Rocky
Nem tudtam felfogni ami történt és történik, de ami most a legfontosabb, hogy Ross időben odaérjen és, hogy Zora el ne ájuljon... Valami zavarta őt (mármint az egész Annás ügyön kívül...) ez olyan dolog lehetett amit jobban szeretett volna eltitkolni...De vajon mi lehet az?
-Gyere ülj le!-mondta gyengéden és leültettem a kanapéra, majd én is mellé zuhantam.
-Rocky, te mit tennél, ha kiderülne, hogy a barátnődet megerőszakolták?-tette fel a kérdést mire eléggé meghökkentem és félve válaszoltam.
-Valószínűleg miután jól bevertem annak a baromnak és sittre juttattam volna egy percre sem mozdulnék a szerencsétlen lány mellöl. Majd észrevettem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán. Mi van???
-Megtették...-mondta zokogva és arcába temette kezeit. Másodpercek múlva megértettem amit mondott és nem tudtam elhinni... Miért??? Hogyan??? Én csak, legszívesebben felpofoztam volna azt a szemét állatot. De most nem, nem szabad, hogy bármi állatságot tegyek és ekkor feleszméltem, hogy Zora még mindig ott zokog. Így fogtam magam és odabújtam hozzá.
-Cssssssssssssssss!-próbáltam csitítani.-Most már itt vagyok semmi baj!-mondtam neki gyengéden.
-Csak ez olyan borzasztó tudni, hogy a mai napig tudja hol lakom...-mondta és össze rezzent.
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem meghökkenve. Majd éreztem ahogy a harag és a düh elkezd terjedni a testemben mikor leesett, hogy mitörtént...Legszívesebben ölni tudtam volna! Nem, ez nem lehet igaz, ha ezt már akkor tudtam volna. Na jó Rocky higgadj le, nyugi!
-Hát rájöttél magadtól is ugye?-kérdezte és a szemét lesütve zokogott tovább.-Én csak úgy félek Rocky...Előle menekültem ide és most tessék...Én nem akarom, hogy újra azt tegye velem.-mondta szipogva. Fájt, fájt látni ahogy kisírja a lelkét...nagyon fájt.
-Aaron volt az, ugye? Aki ezt tette veled?-mondtam végül és megsimítottam a csuklóján a heget..Ő csak lassan bólintott és megölelt.-Ne sírj mert az nekem is fáj, kérlek nyugodj meg Ann minden bizonnyal jól van és neked meg itt vagyok én és a többiek is...Rendben? Tudod az volt életem legjobb napja amikor beléd ütköztem a lépcsőházban és soha ismétlem SOHA nem hagynám, hogy az az ember újra megtegye ezt veled! Szeretlek te kis bolond...-mondtam és finoman letöröltem a könnyeit, majd megcsókoltam őt.
-Megtették...-mondta zokogva és arcába temette kezeit. Másodpercek múlva megértettem amit mondott és nem tudtam elhinni... Miért??? Hogyan??? Én csak, legszívesebben felpofoztam volna azt a szemét állatot. De most nem, nem szabad, hogy bármi állatságot tegyek és ekkor feleszméltem, hogy Zora még mindig ott zokog. Így fogtam magam és odabújtam hozzá.
-Cssssssssssssssss!-próbáltam csitítani.-Most már itt vagyok semmi baj!-mondtam neki gyengéden.
-Csak ez olyan borzasztó tudni, hogy a mai napig tudja hol lakom...-mondta és össze rezzent.
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem meghökkenve. Majd éreztem ahogy a harag és a düh elkezd terjedni a testemben mikor leesett, hogy mitörtént...Legszívesebben ölni tudtam volna! Nem, ez nem lehet igaz, ha ezt már akkor tudtam volna. Na jó Rocky higgadj le, nyugi!
-Hát rájöttél magadtól is ugye?-kérdezte és a szemét lesütve zokogott tovább.-Én csak úgy félek Rocky...Előle menekültem ide és most tessék...Én nem akarom, hogy újra azt tegye velem.-mondta szipogva. Fájt, fájt látni ahogy kisírja a lelkét...nagyon fájt.
-Aaron volt az, ugye? Aki ezt tette veled?-mondtam végül és megsimítottam a csuklóján a heget..Ő csak lassan bólintott és megölelt.-Ne sírj mert az nekem is fáj, kérlek nyugodj meg Ann minden bizonnyal jól van és neked meg itt vagyok én és a többiek is...Rendben? Tudod az volt életem legjobb napja amikor beléd ütköztem a lépcsőházban és soha ismétlem SOHA nem hagynám, hogy az az ember újra megtegye ezt veled! Szeretlek te kis bolond...-mondtam és finoman letöröltem a könnyeit, majd megcsókoltam őt.
Ross
Bumm, csaptam be az ajtót, ahogy beértem a mosdóba... Egy női sikolyt hallottam és már tudtam, hogy ő az...Ann, talán elkéstem volna???
Haajajajajajjaja siess vele bazdmeg *-----*
VálaszTörlés