Riker
A napom többi része képszakadás és egyetlen nagy fekete lyuk... Az egyetlen dolog amire emlékszem az az álmom...
~Egy fehér falú teremben voltam. Semmi nem volt benne csak fehér volt, nagyon, és már szinte égette a szememet. Egy kis idő múlva már hozzá szoktam ehhez a fényhez. Ekkor már jobban kivehető volt egy alak. Vörös haj fehér farmer sima fehér póló. Ismerős volt, még is más. Barna szeme szinte szikrákat hányt úgy nézett rám dühös volt. Miután jobban megnézet észre vettem még valamit a szemein látszott, hogy sírt. Farkas szemeztünk egy jó ideig és ekkor mintha varázsütés valami felvillant és egy újabb fény áradat fedte be a szobát. És ekkor meg láttam, hogy egy angyal áll előttem. Fehér gyönyörű szárnya kicsit kesze-kuszán állt hátán és glóriája is félre csúszott.
-Miért tetted ezt?-kérdezte és egy könny csepp gördült le arcán. Nem értettem mire céloz ezzel. Néztem azokba a nagy ártatlan szemeibe.Kis ideig álldogáltunk ott, a fényben egymással szemben. Az angyal sírt, zokogott.-Most el kell mennem.-mondta majd méltóság teljesen hátat fordított és elsétált.
-VÁRJ! NE HAGYJ ITT! VÁRJ MÉG!-ordítottam de hiába a lány eltűnt és a szoba fénye is vissza esett és egyre szürkébb és sötétebb lett.-MOST MI TÖRTÉNT??? SEGÍTS! GYERE VISSZA!-kiabáltam újra és újra de nem volt válasz...Ekkor jöttem rá ki volt a lány és, hogy miért volt olyan ismerős...April...~
~Egy fehér falú teremben voltam. Semmi nem volt benne csak fehér volt, nagyon, és már szinte égette a szememet. Egy kis idő múlva már hozzá szoktam ehhez a fényhez. Ekkor már jobban kivehető volt egy alak. Vörös haj fehér farmer sima fehér póló. Ismerős volt, még is más. Barna szeme szinte szikrákat hányt úgy nézett rám dühös volt. Miután jobban megnézet észre vettem még valamit a szemein látszott, hogy sírt. Farkas szemeztünk egy jó ideig és ekkor mintha varázsütés valami felvillant és egy újabb fény áradat fedte be a szobát. És ekkor meg láttam, hogy egy angyal áll előttem. Fehér gyönyörű szárnya kicsit kesze-kuszán állt hátán és glóriája is félre csúszott.
-Miért tetted ezt?-kérdezte és egy könny csepp gördült le arcán. Nem értettem mire céloz ezzel. Néztem azokba a nagy ártatlan szemeibe.Kis ideig álldogáltunk ott, a fényben egymással szemben. Az angyal sírt, zokogott.-Most el kell mennem.-mondta majd méltóság teljesen hátat fordított és elsétált.
-VÁRJ! NE HAGYJ ITT! VÁRJ MÉG!-ordítottam de hiába a lány eltűnt és a szoba fénye is vissza esett és egyre szürkébb és sötétebb lett.-MOST MI TÖRTÉNT??? SEGÍTS! GYERE VISSZA!-kiabáltam újra és újra de nem volt válasz...Ekkor jöttem rá ki volt a lány és, hogy miért volt olyan ismerős...April...~
Ross
-Tehát uram a leánynak az ég világon semmi baja nincs.-mondta a doktor úr, mire én teljesen elsápadtam és elvesztettem az önuralmam.
-MI AZ, HOGY SEMMI? EZT MÉG IS, HOGY ÉRTI??-ordítottam.-DE HÁT URAM! A-A ANNA ELÁJULT ÉS ELÁJULTAN HOZTAM IS BE.-folytattam érthetetlen beszédemet ami hirtelen átalakult valamiféle motyogássá. Ekkor egy erős kéz fogott le hátulról,körülöttem minden lelassult és a testem "élettelenné" vált... De küzdöttem tovább, kiakartam a szorításból de nem sikerült. Valaki azt súgta a fülembe, hogy "Ross nyugodj le!"... Az öcsém volt az. Ryland. Majd Brook hangja is eljutott a fülemhez de ő az orvost kérdezgette, még Ry engem elhúrcibált ki a kórház főbejárata elé.
-Mi volt ez az egész ember?-kérdezte mérgesen.
-Az, hogy ááááááá, én ezt nem értem érted???-mondtam összezavarodottan és fejemet kezembe borítottam.
-Nem...De ha elmondanád talán.-kezdte Ry de nem hagytam, hogy befejezze.
-Figyelj Anna ájultan esett össze ez a hülye orvos meg közölte velem, hogy semmi baja az ég világon. A két rohadék bátyánk nem veszi fel a telefont. Ki tudja mi van velük. Rocky egyszer sem válaszolt az üzeneteimre, Riknek be sincs kapcsolva a telefonja... A két lány sem veszi fel. Anna meg kitudja...én ezt nem bírom Ryland. Az az orvoshibázik. Ismerem őt és tudom, hogy van valami baja a barátnőmnek.-fakadtam ki teljesen és mire monológom végére értem valaki hátulról átölelt. De ez más volt mint a múltkor Ry-é. Ez gyengédebb volt és melengetőbb...
-Mi volt ez az egész ember?-kérdezte mérgesen.
-Az, hogy ááááááá, én ezt nem értem érted???-mondtam összezavarodottan és fejemet kezembe borítottam.
-Nem...De ha elmondanád talán.-kezdte Ry de nem hagytam, hogy befejezze.
-Figyelj Anna ájultan esett össze ez a hülye orvos meg közölte velem, hogy semmi baja az ég világon. A két rohadék bátyánk nem veszi fel a telefont. Ki tudja mi van velük. Rocky egyszer sem válaszolt az üzeneteimre, Riknek be sincs kapcsolva a telefonja... A két lány sem veszi fel. Anna meg kitudja...én ezt nem bírom Ryland. Az az orvoshibázik. Ismerem őt és tudom, hogy van valami baja a barátnőmnek.-fakadtam ki teljesen és mire monológom végére értem valaki hátulról átölelt. De ez más volt mint a múltkor Ry-é. Ez gyengédebb volt és melengetőbb...
Rocky
Olyan fél egy körül járt mire Rikert haza tudtam ráncigálni és ágyba tudtam parancsolni. Miután elaludt óvatosan ki lopóztam a lakásunkból és gondoltam majd alszok Zoránál. Csak, hogy mire becsuktam az ajtót a főnök asszonnyal találtam szembe magam. Hihetetlen milyen jól tud kinézni valaki még éjjel 2-kor is. Megöleltem őt és úgy szorítottam magamhoz mintha valaki elakarná venni tőlem. Abban a percben világossá is vált, hogy ma a folyosón campingezünk... Egyszerre rogytunk le folyosó végén lévő radiátor tövébe.
-Martini?-kérdezte és egy fáradt cinkos mosoly ült ki az arcára.
-Legalább öt liter,de ne hogy azt hidd, hogy csak te tudod ki találni, hogy én meg a bátyám mit csináltunk....Hmmmm nézzük csak hülye R5 fanfictionok tömege ordibálás a Tvvel és valami béna szerelmes film igaz,-kérdeztem és hirtelen mindketten fáradtan nevettünk fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése