Brook
-Szia...még mindig mérges vagyok rád.-válaszoltam Rikernek a telefonban
-Tudom...De légyszíves Brooklyn segíts.-fogta könyörgőre én pedig megsajnáltam így belementem.
-Jó de azzal a feltétellel, hogy hazamehetünk, mert nem vagyunk már ötévesek, oké?
-Legyen, de azt most mondom ne számítsatok semmi jóra... Elég gáz a helyzet!-mondta... Sokáig nem jött semmi életjel a telefonból. Tudtam, hogy fáj neki. A lányok elmondták mire készülnek...ismertem a tervüket.
-Riker itt vagy még?-kérdeztem végül halkan.
-Igen... Csak ez az egész annyira szar. Hogy lehet az, hogy neki nem fáj, látni. Mindent. Ő miért érzi jól magát valakivel? Valakivel aki nem én vagyok? Miért mivel érdemeltem ezt ki? Különben sem én csesztem el!-fakadt ki.
-Rik, hidd el, hogy ezt csak magadnak köszönheted! Hát nem érted, ő még indig szeret téged... De lépnie kellet. Nem maradhatott alul, hogy ha te közlöd vele, hogy meg hívod azt a csitrit... És tudom, hogy nem szereted igazából Dianát. Tudom, hogy Aprilt szereted és mindent megadnál neki... De elcseszted! És most ihatod a saját véred!-mondtam.
-Tudod jó lenne néha tényleg látni azt, hogy szeret... Basszus honnan a fenéből tudtam volna, hogy az rosszul esik. Mégis mi vagyok én valami gondolat olvasó??-kérdezte meghökkenten és itt teljesen be telt az a bizonyos pohár.
-RIKER ANTHONY LYNCH...NORMÁLIS VAGY TE? EGYÁLTALÁN EMBERNEK ÉRZED MAGAD....-fakadtam ki teljesen mert nem tudtam mi ütött bele...- Riker, hogy mondhatsz ilyet? Nem tudod min ment keresztül neki nem volt egyszerű gyerek kora az egyetlen dolog ami megmentette őt az öngyilkosságtól az az irántad érzett szerelme és rajongása volt. 3 éve...igen Rik annyi éve vagyunk belétek zúgva és még legvadabb álmunkban sem mertük elképzelni, hogy egyszer majd a TI oldalotokon ébredünk vagy sétálunk...
-Én ezt nem tudtam Brook, tudtam, hogy neki is rosszul esett de nekem is nagyon fáj... Szerinted megbocsájt nekem valaha is?-kérdezte és hallottam, hogy nagyon elszégyelte magát.
-Persze de először is minden képen dobd ki azt a kis macát a lakásból és ne gondold, hogy olyan könnyű lesz ez az egész bocsánatosdi....-válaszoltam.
-Köszönöm Brook, nagyon, nagyon köszi egy Isten vagy!-mondta és ki is nyomott...
-Legyen, de azt most mondom ne számítsatok semmi jóra... Elég gáz a helyzet!-mondta... Sokáig nem jött semmi életjel a telefonból. Tudtam, hogy fáj neki. A lányok elmondták mire készülnek...ismertem a tervüket.
-Riker itt vagy még?-kérdeztem végül halkan.
-Igen... Csak ez az egész annyira szar. Hogy lehet az, hogy neki nem fáj, látni. Mindent. Ő miért érzi jól magát valakivel? Valakivel aki nem én vagyok? Miért mivel érdemeltem ezt ki? Különben sem én csesztem el!-fakadt ki.
-Rik, hidd el, hogy ezt csak magadnak köszönheted! Hát nem érted, ő még indig szeret téged... De lépnie kellet. Nem maradhatott alul, hogy ha te közlöd vele, hogy meg hívod azt a csitrit... És tudom, hogy nem szereted igazából Dianát. Tudom, hogy Aprilt szereted és mindent megadnál neki... De elcseszted! És most ihatod a saját véred!-mondtam.
-Tudod jó lenne néha tényleg látni azt, hogy szeret... Basszus honnan a fenéből tudtam volna, hogy az rosszul esik. Mégis mi vagyok én valami gondolat olvasó??-kérdezte meghökkenten és itt teljesen be telt az a bizonyos pohár.
-RIKER ANTHONY LYNCH...NORMÁLIS VAGY TE? EGYÁLTALÁN EMBERNEK ÉRZED MAGAD....-fakadtam ki teljesen mert nem tudtam mi ütött bele...- Riker, hogy mondhatsz ilyet? Nem tudod min ment keresztül neki nem volt egyszerű gyerek kora az egyetlen dolog ami megmentette őt az öngyilkosságtól az az irántad érzett szerelme és rajongása volt. 3 éve...igen Rik annyi éve vagyunk belétek zúgva és még legvadabb álmunkban sem mertük elképzelni, hogy egyszer majd a TI oldalotokon ébredünk vagy sétálunk...
-Én ezt nem tudtam Brook, tudtam, hogy neki is rosszul esett de nekem is nagyon fáj... Szerinted megbocsájt nekem valaha is?-kérdezte és hallottam, hogy nagyon elszégyelte magát.
-Persze de először is minden képen dobd ki azt a kis macát a lakásból és ne gondold, hogy olyan könnyű lesz ez az egész bocsánatosdi....-válaszoltam.
-Köszönöm Brook, nagyon, nagyon köszi egy Isten vagy!-mondta és ki is nyomott...
Zora
Valami nem tetszett nekem ebbe a srácba valami más volt... Az a barna haj és zöld szem... Hmmmmm, mintha már láttam volna valahol. Amint így gondolkoztam Rocky ölében Riker rontott be az erkély ajtón.
-Diána, J-J-J-James a gyereknapnak vége ellehet húzni!-jelentette ki ellent mondást nem tűrően, mire mindenki felkapta a fejét. Mi van?
-Bocs haver de a nevem David és nem...-kezdte volna bátortalanul a srác de Rik közbe szólt.
-Jaj istenem holnapután meg Fred leszel nem érdekel de most húzz innen!-mondta Rik és szegény srác úgy elhúzta a csíkot, hogy bottal sem lehetett volna ütni a nyomát.-Te is húzz innen és Di ne hívj és én se foglak...-mondta majd a szőke liba sértődötten kivánszorgott a lakásból.
Ott ültünk hatan. Csendben, meghöketen. Láttam April arcán az összezavarodottságot... Nem tudta örüljön vagy épp csessze le Rikket azért mert elküldte a srácot, akármi is legyen a neve. Nem kellet sokat várni a vég kifejletre...
-TE NORMÁLIS VAGY EZ MOST MIRE VOLT JÓ?-szögezte le April a kérdés és egy könny csepp gördült le arcán.
Vihiiiiii siess a köviveeel
VálaszTörlés